Assignment: baby on board

Tudom, hogy kisse fura a cim de megis igy van. Valami olyanban volt reszem az elmult heten amiben meg sosem. Ez valami egeszen mas volt. Nehany napra atvedlettem amolyan pot-papaba es nagyon erdekes dolgoknak voltam a szem es fultanuja. El tudjatok kepzelni? Gondoskodni egy 1 eves aprosagrol? Ilyenben meg nem volt reszem de bevallom valami csodalatos dolog. No persze azert nem esem tulzasokban, a mamaja vele volt de azert nekem is maradt szerep.

Kezdodott minden a repteren. Szalltatok mar fel kisbabaval egy zsufolt repulore, ahol az emberek annyira modortalanok, hogy meg a terhes anyakat es a pici babasokat sem engedik elore hisz mindennel fontosabb egy jobb hely megszerzese, nem de bar? Lam lam demokracia, es Darwin keveredesbol rogvest ki is kristalyosodik a szomoru erdelyi valosag. Modortalansag es jolneveltseg teljes hianya. (Megjegyzes: Eppen Cartarescu irasat olvasom es teljes mertekben igazat tudok neki adni, hogy hova sullyedtunk de nem csak mi igy van ez mas un. civilizalt nepekkel is.)

A repulos utazas nagyon jora sikeredett es egy hang nem volt a gepen. No persze a szegeny kis picurkanak ujdonsag volt az ov es a kornyezet is de minden nagyon jora sikeredett. A vam papirokkal sem volt gond hisz tudjuk, hogy kiskorut csak mindket szuleje beleegyezesevel lehet kivinni az orszagbol. No es persze mindezt kozjegyzonel kell hitelesiteni, hogy ez is emelje eme papir felettebb nemes voltat. Ha viselkedni nem is, de papirokat gyartani azt tudunk.

Budapesten betuszkolodtunk egy nagy taxiba es maris kezdodott a nagy kaland. Lehet masnak nem az de nekem az volt. Ne feledjuk ez nem olyan du. baba latogatas hanem 24 orabol 24 es a mamajan kivul csak en voltam neki. Megerkeztunk egy telejesen ismeretlen lakasba hisz hozza kell tennem, hogy frissen koltoztem. Elmentunk vasarolni mindent ami kellhet elso nekifutasra egy uj lakasba es nehany utca jarkalas utan hajnali 7 orakor talaltunk is egy uzletet ahol mindezt nem i penzert be is lehetett szerezni. No [persze erdekes igy vasarolni mikor figyelned kell, hogy mit ne felejts ki de ugyanakkor a picurka eppen a polcokat ramolja es hasonloak. Ketten is kevesek voltunk hozza. Mikor befejeztuk, akkor indultunk volna haza fel a sok zacskoval de o akkor eldontotte, hogy lepep a jardarol es igy az n-edik kezunkkel sikerult okelmet betessekelni es jobb belatasra birni, marmint, hogy a jardan biztonsagosabb.

Sajnos ido szuke miatt a tovabbi reszletekkel nem untatom eme diszes olvaso kozonseget de annyi biztos, hogy nagy felelosseggel jar egy picurka nevelese, sok turelmet es odafigyelest kovetel es egy mosoly, egy puszi mindenert karpotol.


1 Comment:

  1. zongólajos said...
    Fura, hogy idetévedtem, nem is tudom, hogy hogyan sikerült...

    beleolvatsam egypár régebbi bejegyzésbe is, és igen fura érzésem támadt velük/veled kapcsolatban.

    Persze tudatába vagyok, hogy az értés vagy megismerés sematizáló mechanizmusai indulnak be ilyenkor (is) ezért előre megkövetem magam érte.

    Valamikor gyerekkorom (- mondanám) emlékezetes figurája voltál, s mint ilyen övezett is egyfajta mitologikus aura. Ezeknek megvan a maguk jól kitalált helye, s jobbesetben csak a pakolás-költözés-kipakolás alkalmával kerül a kezemben az a pár fotó, aminek kapcsán emlékezni lehet... kétségtelenül kitüntetett pillanatok.

    Ehhez képest belebotlok most ebbe a blogba, s ha nem is a személyes "Zónádba", de a gondolataid egyfajta rendszerébe jutok, ahol jaj-jaj néha mosolyogni néha meg vitatkozni volna kedvem. "Gyerekkorom" mítoszához képest ez már egy cseppet sem nyűgöz le.

    S talán egy kicsit az is szánalmas, ahogy a leszámolás alatt nem csak saját mítoszaim, de egyben önmagam felett is ítéletet mondok.

    Persze ez a legutóbbi bejegyzésed nagyon bájos, kicsit sajnálom is, hogy épp itt fog megjelenni a comment. De akár azt is megteheted, hogy nem teszed publikussá...

    üdvöket és derűs hétköznapokat
    Plájás Ildikó Zonga

Post a Comment