Elmult a Karacsony es most sikerult nekem is egy kis idot szakitanom az irasra. Ez egy tartozas egy regebbi beszelgetes kapcsan. Egy kedves ismerosom nem ertett velem egyet azokrol melyeket a szavazasrol irtam, igy gondoltam irok nehany sort ez ugyben.

Ezert jo kicserelni a velemenyeket, mert igy az embernek lehetosege van latni azt, hogy masok hogyan velekednek hasonlo dolgokrol es ilyenkor derul csak ki igazan, hogy milyen kulonbozoen gondolkodunk. Legutobb a szavazasrol irtam es buzditottam, hogy mindenki menjen el szavazni, es ne maradjon el a szavazastol. Szerintem az emberek nagyresze ki van abrandulva a politikusainkbol. Joggal. Ezt a fejezetet nem is akarom most taglalni, mert teljes csalad regenyt irhatnank belole.

Ma mar tudjuk mi az eredmeny. A magyar kepviselok ellenzekbe szorultak es egeszen erdekes tobbsegi kormany koalicio alakult ket regi rivalis reszvetelevel de a hatalom mamora bizony sok kompromisszumra kepes. A magyarsag kepviseloi most fizetik annak a tobbszinu politikajuknak az arat melyet evek ota csinalnak. Meg is ertem, hogy nem kerultek kormanyra. Szanalmas volt a magyarazkodas, de valamit elo kellett halaszni es magyarazni es ehhez meg nagyon ertunk meg ha kisse nehezen is megy a magyarazkodas, es sok benne az "aaaaaa" de magyarazni azt tudunk. De ne is errol beszeljunk.

A szavazas a demokracia egyik alappillere es mar az Agora-n is jelenkezett. Itt mindenkinek alkotmanyos joga, hogy vezetoirol szavazzon es ebben ne befolyasoljak. Szabad akaratabol dontson arrol, hogy ot ki kepviselje. No persze az onosen kikialtott kepviselok mibenlete hagy nemi kivannivalot, de ez mar megint mas iras lenne.

Erdekes modon hajlamosak vagyunk, hogy ha sarokba szoritanak eloallunk es koveteljuk a jogainkat es demokraciat emlegetunk. A szavazas egy ilyen jog es megsem elunk vele. Fura, nem de? Alkotmany biztositotta jog es megsem koveteljuk, sot mikor szavazni kell, mar mela undorral gondolunk ra. Fiatal demokraciaban elunk, nem is igazan tudjuk mit kezdjunk vele. A kommunizmusban is lehetett szavazni de ott a szavazat tenyleg nem szamitott, mert Ceausescu elvtars mindig hatalmas elonnyel nyert. Na ez azert ma mar nem igy van. Ha hinni tudunk a partatlan valaszto bizottsagoknak, akkor a szavazat szamlalas tenyleg azt tukrozi, amit az emberek szavaztak. Csalas mindenhol van, de atlagban szerintem a szavazas becsuletes dolog es a nep akaratat tukrozi.

Azzal, hogy elmegyunk szavazni azt bizonyitja, hogy eleget tettunk allampolgari kotelessegunknek es szavazatunkkkal hozzajarulunk egy jobb jovo epitesehez. No persze politikusaink, eloljaroink sokszor igencsak nem oda valo szemelyek es nem ugy kepviselik az erdekeinket ahogy szeretnenk, de hat, mint azt irtam elobb is, a kepviseloinket sajnos nem direkt modon valasztjuk, habar a nevreszolo szavazas most is igencsak ereztette a kulonbozo szemelyek irant erzett szimpatiakat. Ez is a hosszu utnak a demokraciahoz vezeto egyik allomasa, es remelem, hogy elobb-utobb Romania is teljesen demokratikus allamma valtozhat.

Ha valaki nem akar valakire voksolni, akkor ezt is kifejezheti, azzal, hogy ervenytelen szavazocedulat dob az urnaba. Ez lehet olyan cedula amelyen sehol sincs pecset de a biztonsag kedveert javaslom, hogy jo ovodas modjara, pecseteljek ossze a szavazocedulat igy biztosak lehetunk, hogy senki nem el vissza johiszemusegunkkel.

Az ervenytelen szavazocedula azt mutatja, hogy az embereket erdekli az orszag sorsanak alakulasa, de sajnos egy part sem tudja nyujtani azt, amire a szavazonak szuksege van. Azzal, hogy tavol maradunk a szavazattol, nem dontheto el, hogy milyen akarat vezerel. Nem tudtunk elmenni, mert eppen elmentunk kirandulni, nem mentunk el, mert megcsomoroltunk a politikatol, egy politikai part es kepviselo sem erdemes arra, hogy bizalmunkkal kituntessuk, stb. A tartozkodas sosem ad megoldast. Lehet, hogy ideig oraig megoldja a problemat de elobb-utobb mindenkinek el kell dontenie, hogy mit akar.


Kedves Barátaim,

Kivánok Nektek es családotoknak egy békés, szeretetteljes Karácsonyt es egy örömökben gazdag, Istentől megáldott Boldog Új Évet!


"Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában" (Luk 2, 10-11)

Szeretettel,
Szilárd


Ui. Egy percre felejtsétek el a készülődéseket, az ajándékokat, a rohanást és csak gondoljatok a másikra szeretetben. Ez az én ajándékom nektek Karácsonyra.

Karacsony


Mit is lehetne ujat irni a Karacsonyrol? Hat ha en nem is tudok, az ajandek arusok bizonyara tudnanak. Csak ugy roskadoznak a kirakatok a szebbnel szebb ajandekoktol, no es persze ez az arukban is igencsak megmutatkozik. Es persze mi mit csinalunk, mint a fogyaszto tarsadalom diszes polgarai? Eleget teszunk folottebb nemes tarsadalmi kotelessegeinknek es fogyasztunk. Fenyarban usznak a varosok es mar december eleje ota mindenki masrol sem beszel csak a Karacsonyrol. Ha lehet ugy fogalmazni nagyreszunk inkabb a keszulodesekrol beszel, mintsem magarol a Karacsonyrol.

Fellapozzuk a recept konyveket es ujabb finomabbnal finomabb sutemenyek varnak elkeszitesre no es persze mindenki toltott kaposztahoz vasarolja az alapanyagokat. Nalunk Erdelyben legalabb is ez is van. Magyarorszagon inkabb a halaszlevet reszesitik elonybe. Helyek es szokasok. Vagyis igencsak nagy a keszulodes, foleg a kereszteny vilagban, de Japanban is igencsak varjak sokan a Karacsonyt, mert akkor ajandekok cserelnek gazdat meg a messzi szigetorszagban is. Fura de igy van. Mig regebb igencsak vallasos jellege volt az unnepnek, manapsag inkabb a keszulodesrol szol es foleg az ajandekokrol. Nincs is ezzel baj, hisz egy jol valasztott ajandek oromet szerezhet annak, aki kapja, es oromet jelenhet annak is aki adja.

Van egy roman zsidobol atkeresztelkedett ortodox remete, nev szerint Nicu Steinhardt, aki igencsak maradandot alkotott a roman vallas filozofiaban, annak ellenere, hogy a kommunista hatalom meghurcolta es sok evig bortonbe vetette halado gondolkodasa es rendithetetlen Isten hite miatt. O neki van egy konyve, melynek cime "Daruind vei dobindi" (Through Giving You Shall Receive) mely az Isteni nagysagrol tesz tanubizonysagot. (Megjegyzes: A kony eleg komoly elotanulmanyt igenyel de nem lehetetlen elolvasni. 1992 jelent meg post-mortem kiadasban. Ha valakit erdekel szivesen a rendelkezesere bocsajtom. Hasonloan javaslom a "Jurnalul fericirii" c. (Happiness Diary) munkat is, szinten Steinhard tollabol. Steinhard-nak igaza van, odaadassal lehet birtokolni valamit.

De terjunk csak vissza a Karacsonyra. Keszulodunk, jarjuk az uzleteket es mindent megteszunk, hogy az a legjobbra sikeruljon. Manapsag mar az ajandekok arat is figyeljuk hisz milyen dolog az ha olcso ajandekot adunk valakinek. Sajnos ezt diktalja a tarsadalom es nagyreszunk sikerrel azonosulni is tud ezzel a tarsadalmi elvarassal. A vegen mar kezdunk beleorulni a sok keszulodesbe, a megfelo ajandek kivalasztasaba es meg mindig nem tartunk sehol, hisz a Karacsony meg messze van.

Mire oda jutunk, hogy eljon a Szent Este, semmire sincs kedvunk, csak aludni akarunk, netan megkostolni az illatos toltott kaposztat es megnezni, hgy mit is hozott az Angyal a gombokkel es egokkel diszitett Karacsonyfa lehajlo agai ala. Pedig a Karacsony nem errol szol. A Karacsony a csaladrol szol, a szeretetrol, a meghittsegrol es nem utolso sorban az Isteni gyermek szuleteserol. Ez a Karacsony, ez az igazi ajandek. De errol sajna manapsag mar csak oly ritkan beszelunk. Az emberek elfelejtenek karacsonyi dalokat enekelni es oromuk is csak feluletes. A gyertyakat is elektromos feny helyettesiti a legtobb helyen, pedig ha tudnak, hogy mily csodalatos gyertyafenynel "Menybol az angyal"-t enekelni es igazan erezni, hogy ez a csalad unnepe, a szeretet unnepe es ennel nincs fontosabb, ha van ajandek a fa alatt, ha nincs.

Engem mindig boldogsaggal tolt el ez az unnep, mert hiszem es vallom, hogy csodak vannak es ez pontosan olyan este mikor a csodak valora valnak. Sosem hagynek ki egyetlen Karacsonyt sem, hogy ne legyek a csaladommal, a szeretteimmel es veluk egyutt orvendhessek mindannak ami Istentol adatott. Annak a kis fenyonek, a nehany disznek, a pislakolo gyertyaknak es maganak az unnepnek. Csodalatos elmeny. Nekem az az igazi ajandek, ha latom azokat akiket szeretek es latom, hogy ok is hasonloan orvendenek. Nekem ez a Karacsony. Ez az ajandek, a csoda.

No persze ez nem azt jelenti, hogy nem veszek ajandekokat. De, szoktam, de manapsag mind kevesebb es kevesebb idot szanok rajuk. Jol megvalasztom oket es aranylag mindig celba talalnak. Most azonban van egy ajandek aminek a sorsat meg nem tudom pontosan, de mar van otletem rola. Valami szep, kedves, diszkret de elegans a maga nemeben es nem utolso sorban a jovendobeli gazdajanak tessek. Egesz komoly fejtoro, nem de?

Levelet az iden nem irtam az Angyalnak, de irtam egyet regebb es ha nem tevedek, van ra eselyem, hogy az iden a kereseim beteljesedjenek. Kiderul, de en bizom benne, hogy igen.

Mindenkinek javaslom, hogy rajzoljon egy kepzeletbeli szivet, melyet osszon fel az ev napjaira es szinezze be oket pirosra mikor ugy iteli meg, hogy jo volt, mig feketere azokat mikor ugy erzi, hogy bizony rossz volt. Ha a rajzolassal megvolnank, akkor ki ki maga eldontheti, hogy mennyire volt jo az illeto evben es ennek fuggvenyeben szamitson az Angyal jovetelere. Barmi is lenne az eredmeny, egy dolog bizonyos. Isten egyforman szeret bennunket es az Angyal mindenkihez eljut.

Kivanok Mindenkinek Kellemes Karacsonyi Unnepet, kivanom, hogy mindenki tolthesse a Szent Estet szerettei koreben es mindenki emlekezzen arra, hogy ez az este nem csak az ajandekokrol szol, hanem a szeretetrol, a csaladrol es a oromrol melyet az Isten gyermek Jezus Krisztus szuletese jelentette az emberisegnek!