Szilárd VAJDA's blog

Tobb blog bejegyzest is jegyzek az Interneten es ha masok irasaiban ugy erzem, hogy hozzatehetek valamit erdemben, akkor nem szoktam szegyelni a nevem es a lehetosegekhez merten, nyugodtan es higgadtan, probalok nehany mondatot hozzaadni elozo tarsaim megjegyzesehez, netan sajat velemenyt formalni a mar kozzetettekkrol.

Egy politikai vita margojan a napokban figyelemmel kisertem egy blog-ot es elkepeszto, hogy mennyire nem tudnak az emberek objektiv velemenyt formalni. Indulatokkal teli vadaskodasok es semmi konstruktiv. Figyelmen kivul hagyjak a masik fel velemenyet, tuzzel vassal probaljak vedeni a maguk igazsagat. Demokraciat predikalnak es sokuknak fogalma sincs, hogy mit jelent demokracia, szabad velemeny nyilvanitas, tisztelet az esetleges vita partnereinkkel szemben es meg sorolhatnam.

Ketsegtelen, leven, hogy a blog politikai indittatasu, elszabadulnak az indulatok de azert hol a becsulet, a tisztelet, a mertektartas? Sajnos ezekbol a poszt-kommunista orszagokban nagyon sokan meg elegtelenre vizsgaznanak es ezert is tart a Nyugat joggal Balkannak. Fent hordjuk az orrunkat mert most mar EU tagok vagyunk de annal tobbet, hogy "felkeszuljunk" az esetleges unios tamogatasokra, mast nem igazan zavarunk a nagyok politikajaban. No persze vilagos is kell legyen, hogy ilyen magatartassal nem is igazan lehetunk egyenlo vita partnerek. Demokraciabol meg bizonyitanunk kell, nem is keveset! Sajnos ezt a modortalan magatartast belenk neveltek es igencsak nehezen tudunk megszabadulni tole. A demokracia gradicsan meg nagyon alul allunk, nagyon alul.

Sokat gondolkodtam azon amit most fogok irni, de ugy dontottem, hogy megosztom gondolataimat masokkal is. Az emberek altalaban felnek mindentol ami ismeretlen szamukra. Rettegnek es minden erejukkel tiltakoznak ellene. Ennek lettek aldozatai a sotet Kozepkorban a tudosok, hisz valami olyanrol probaltak meggyozni a tomegeket, mely a kor szellemeben igencsak nehezen volt felfoghato. Nem all szandekomban vedeni kulonosebben a Katolikus Egyhazat, hisz 800 evnek kellett eltelnie azert, hogy II Janos-Pal papa bocsanatot kerjen a keresztes haborukert es ha ne tevedek meg a XIX szazadban is hallani boszorkany egetesekrol. Ennek ellenere, ha a modszerek kegyetlensegetol eltekintunk, akkor talan meg lehet erteni ezt is valahogy. No persze manapsag ha iszlam szelsosegesek robbantanak, akkor az ma mar teljesen elfogadhatatlan. Olyan paradoxon ize van az egesznek. Nem akarok odat zengeni az eroszakrol es foloslegesnek tartom az emberi aldozatokat, de ne legyunk elfogultak. Ez a kereszteny-muzulman "csatarozas" szerintem orok marad es a mindezert Jeruzsalem, mint vallasos jelkep a felelos. Ahelyett, hogy minden vallas orommel unnepelje a Szent Foldet, ma csak ujabb es ujabb csatarozasok szinhelye es ember aldozatok es veres indulatok mozgato rugoja.

Igy van ez a hittel is. Fogalom szinten csodalatos, mig gyakorlas szinten mar bizony gondok adodnak. Ketsegtelen sokan a vallast es a hitet keverik es ebbol sok esetben baj is szarmazhat, de szerintem ez egy mas elmelkedes. Maradjunk csak a hitnel. Olyan egyszeru szo, megis csodalatos. Szerintem maga a szo egyszerusege biztositja nagysagat es erejet. Ha mar itt tartunk azt hiszem ezt nem hagyhatjuk ki: "Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek." (Jn 20,29). Ez szerintem a Biblia egyik legcsodalatosabb vers sora es konyveket lehetne rola irni. En legalabb is nagyon szeretnek ...

Terjunk vissza megis ahhoz ahonnan elindultunk, espedig a hit es az imadsag kettossege. El kell szomoritanom azokat akik dogmatikus megkozelitest varnak tolem. Mar regebbi irasaimban is kifejtettem, hogy nem vagyok kepzett ilyen teren, ezert inkabb a laikus megkozelitest reszesitem elonybe. Az a velemenyem, hogy az imadsag nem foltetlenul fugg ossze a vallassal. Ketsegtelen maga fogalom innen honosodott meg (lasd Biblia vagy Koran) de ennek ellenere el tudok kepzelni imat vallasos tartalom nelkul is. Maga az imadsag sokkal inkabb osszefuggesbe hozhato a hittel.

Szerintem imadkozni nem konnyu es nincs ra recept. A Biblia ad ra tobb lehetoseget is, tobbek kozott az egyik legfontosabb a "Mi atyank", de sok mas imadtsagot is talalni. Ennek ellenere szerintem az igazi imadtsag belulrol jon es lehet nem is kellenek hozza szavak. Szerintem ido kell hozza es hit. Sok hit es meg annal is tobb. Elsosorban ez egy bensoseges kapcsolat az egyed illetve imadsaganak "cimzettje" kozott. Legyen ez Isten, Allah, az Alfa az Omega vagy valami mas. Egy bensoseges parbeszed, kerdesek, valaszok, koszonetek, fohaszok es barmi ami beletartozik egy imaba. Az egyed teszi a parbeszedet imava. Szerintem csodalatos dolog aki tud imadkozni. Aki tud imadkozni, annak a hite nagy. Azok az emberek boldogok. Ketsegtelen, hogy minduntalan bibliai utalasokat hasznalok de valahol ez ertheto is es gondolom ezzel az Olvaso is egyetert.

Altalaban az emberek templomban szoktak imadkozni de ez nem kizaro hely. Nagyon erdekes intelem talalhato a Bibliaban: "Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván." Ez csodalatos dolog. A templom csodalatos hely es valami oriasi nyugalmat es biztonsagot kolcsonoz de imadkozni barhol lehet. Barhol, barmikor. Mikor az ember ugy erzi, hogy imadkozni akar akkor megteheti az barhol es joggal teszi.

Az az erzesem, hogy egy ilyen ima elsosorban lelki es szellemi kihivas. Ugyanakkor nyugalmat es biztonsagot ad(hat). Lehet, hogy tul onzo vagyok de meglatasom szerint elsosorban az ima szemelyes es az egyen fele iranyul. Ketsegtelen imadkozni szoktunk onmagunkert, csaladunkert, baratainkert, es mindenkiert aki fontos nekunk de ez nem jelenti azt, hogy nem imadkozhatunk olyan emberekert akivel sosem talalkoztunk de talan megerdemlik es raszorulnak. Ez csak emberi nagysagunkat dicserheti es ajanlom mindekinek, hogy ne furkadjon hisz annyi vedtelen es raszorult ember van. Ha maskeppen nem tudunk segiteni rajtuk, legalabb igy. Ugyancsak a nagysagot dicseri ha olyan emberekert is tudunk imadkozunk akik ellensegeink es talan logikusan nem is erdemelnek meg, hogy figyelmunket felejuk iranyitsuk. Erre megint csak a Bibliaban talalni egy nagyon talalo tanitast: "Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket." (Mt 5,44)

A japan utam alatt egy nagyon kedves ismerosom, mondott nekem valamit es ez nagyon megdobbentett. Remelem szo szerint idezem de ha tevednek remelem nem veszi zokon. Valami hasonlot mondott: "Imadkozom erted!". Biztosan mindenki imadkozott mar masokert annak tudta nelkul es ez igy rendjen is van de ez a valaki tudatta velem azt, hogy imadkozni fog ertem es igy az egesz teljesen mas dimenzioba kerult. Bevallom nem az elso alkalom, hogy ilyet mondanak nekem, de azert ezek az emberek kevesen vannak de jo hogy vannak. Ez minden csak nem onzes. Ertekesek ezek az emberek. Nagyon ertekesek. Mindekinek ilyennek kellene lenni es maris sok minden megvaltozna. Tobb figyelmet kellene szentelnunk embertarsainkra es felebaratainkra.

Ha mar a Biblianal tartunk meg lenne egy megjegyzesem. Annak ellenere, hogy kutato vagyok es a real tudomanyok erdekeltek mindig az az erzesem, hogy ha egy atomhaboru utan semmibol kellene egy "ujj" vilagot teremteni a Biblia lenne az amit ezeknek az uj embereknek adnek utravaloul, hogy a "semmibol egy ujj mas vilagot" teremtsenek.

Csodalatos elmenyben volt reszem a hetvegen. Nyari meleg es megsem a vizet valasztottam, hanem inkabb a hegyeket ha mar hegyeknek lehet nevezni Magyarorszag hegyeit, pl. a Matrat. Amikor az alfoldrol bevezetett az ut a dombok koze azt ereztem, hogy ez olyan jo, otthonias. Valami azt sugja nekem, hogy mi erdelyiek sosem tudjuk megtagadni a hegyeinket, akar csak Wass, akinek segelykialtasa "adjatok vissza a hegyeimet" ma is idoszeru. No persze nem revizionizmusrol almodozom, sot egyaltalan nem, de ez mindig idoszeru es szerintem erdelyi ember hegyek nelkul olyan, mint madar feszek nelkul. Ez nekunk letelemunk, eletunk szerves resze es marad is mindorokke.

Utunk elso szakaszaban Holloko varat illetve a hozza tartozo regi falut neztuk meg. Csodalatos mindketto es jo volt latni, hogy van meg erdekes es szep Magyarorszagon is, hiszen lassan a modern es az uj ugencsak megtelepszik itt is. Hagyomanyok igencsak elvetve habar nehany ismerosom felhivta a figyelmemet, hogy Budapesten igencsak sok a hagyomanyorzo csoport es sokan tancolnak nepitancot. Orommel hallom.

Ezutan roviddel, kovetkezett egy csodalatos hely. Bevallom tegnapig sosem hallottam rola de ma mar sokkal gazdagabbnak erzem magam. A hely: Matraverebely. Egy kis falu, melynek a vegen talalhato egy csodalatos templom es egy Maria kegyhely es egy forras es remete lakok a hegyoldalban es egy csodalatos park es egy csodalatos erdo. Valami elkepeszto.

Ha jobban megfigyeljuk, az evezredek soran az emberek a kultikus helyeiket igencsak kozponti helyre epitettek. Varakat oda ahol jol lehet oket vedelmezni (lasd Budai var, Deva vara, stb.), templomokat vagy egyeb mas kultikus helyeket oda ahol kozponti szerepet kaphat vagy valahova eldugott helyre ahol csak azok talalnak ra akik jo szandekkal mennek.

Protestans vagyok es nem mindig ertem, a katolikus dogmat (joggal, hisz oda komolyabban kellene vele foglalkozni, mint azt teszem en, laikus) de megis ez a hely valami kellemeset sugarzott. Nyugalmat es beket, szeretetet es fenyt. Nagy hatassal volt ram. Kevesen voltak igy egeszen erdekes kepeket tudtam kesziteni. A templom a Szent Istvan Bazilika utan a masodik legfontosabb templom Magyarorszagon, legalabb is ezt hallottam.


Mindenbol aradt a csend es a nyugalom. Nem volt zaj es stressz csak beke honolt minden agon es elarvult padon. A templom mellett talalhato egy kis kapolna ahol a Szuzanya szobrat illetve egy hozza esengot latni korulveve kis tablacskakkal, melyek halat rebegnek a Boldogasszonynak. Pillangok had tolti el a helyet, valami vonza oket. Mi lehet ez? Kut is van az udvaron, csoda tevo kut Szent Laszlo kiraly fakasztotta, mondja a legenda es a vandorok mindenike ma is vizet merit es energiat hus vizebol. A padok uresek es mindenhol csend honol csak a nap ragyog es arasztja a fenyt szerte a vilagba.

Jovet lefele a kegyhelytol, egy idos fekete ruhas neni allit meg es felhivja a figyelmemet, hogy a lent allo Krisztus szoborba milyen nagy tuskeket szurtak a Megvalto fejebe. Elgondolkodtato. Latszott, ahogy ez az idos neni teljes mertekben atelte az a fajdalmat. Hajlott hatu, idos neni volt de erzo es emberi lelek. Meg annyit mondott, hogy mindez a bunokert kellett csereben, melyet az emberek elkovettek Isten elott. Neha azon gondolkodom, hogy eleg volt ez az ember aldozat? Talan igen, talan nem?

Minap egy ausztraliai gyerekkori baratom kerdezett valami nagyon erdekeset. "Szerinted lehet felnot korba baratsagot kotni?" kerdezte. Sajnos abban a pillanatban nem sikerult egy gyors valaszt rogtonoznom. Ereztem, hogy ez valami olyan dolog, ami tobbet igenyel, mint egy gyors valasz.

Kezdjuk mindjart az elejen. Hol is beszelhetunk eloszor baratsagrol? Valoszinunek tartom, hogy a gyerekek nagyresze az ovodaban kezd szocializalodni es itt is alakulnak ki az elso baratsagok. Kolcsonos szimpatia, hasonlo erdeklodes es maris egyutt tologatjuk a kisautot, netan egyutt babazunk es erezzuk az elso gyerekes vonzalmat az ellenkezo nem irant. Nem veletlen, hogy egyszerre tobb pajtas is tetszik, es erzeseink naprol-napra netan orarol-orara is kepesek valtozni.

Az elkovetkezendokben baratsagrol es szerelemrol is fogok beszelni es neha keverni is fogom a fogalmakat remelem a szakember elnezi nekem ha neha osszemosom a ket fogalmat.

Ezek az ovodai dolgok idovel elmulnak, hisz nem is igazan emlekszunk rajuk, hisz mar olyan regen voltak. Az elso igaz baratsagok feltetelezesem szerint az iskolaban kottetnek. Itt negy evig vannak egyutt a gyerekek es igencsak ez az elso tudatos kozosseg, ahova a gyerek tartozik. Itt mar beszelhetunk egy igazi kozossegrol, egyutt tanulnak irni-olvasni, egyutt enekelnek es szerintem itt alakul ki igazan a csapat szellem is. Itt mar akar eletre szolo baratsagok is kottetnek. (Szerk. Nekem is van/volt egy ilyen baratom de sajnos a tavolsag mara igencsak felemesztette.) Manapsag, a szulok jarnak a gyerekekert az iskolaban de az en idomben meg gyalog hordtuk a hatitaskat a hatunkon sok-sok konyvvel es igencsak fontos szerep harult haza bandukolasban az egyes baratsagok kialakulasaban. Itt mar kezdenek jarni a gyerekek egymashoz es itt mar nagyon komolyra szovodnek a baratsagok. Szivesen ulnek a gyerekek egyutt egy padban, habar ma mar onalloan ulnek a gyerekek ha nem tevedek, ugyanis ez a trend. Szerintem nagyon jo otlet volt, hogy a diakok kettessevel ultek ez osztonzoleg hatott a diakokra, illetve sokat segithetett egyik diak a masiknak. Itt is igencsak van lehetoseg arra, hogy erzelmi kapcsolatok is kialakuljanak ellentetes nemek kozott de meg mindig gyermetegek es osztonosek. Utana jon a felsobb tagozat majd a gimnazium, ahol mar kezdenek igencsak kialakulni az egyenisegek es itt mar teljesen mas kezd lenni a baratsag. Sokkal komolyabb es melyebb es meg nincsenek kulonosebb erdekek belekeverve. Ezert gondolom ugy, hogy az ekkor kottetett baratsagok igencsak idotalloak. Jomagam is itt szereztem a legtobb baratomat es erzem es tudom, hogy ok azok akik mindig a barataim lesznek.

Vegso soron meg jonnek a felnottkorban kialakult baratsagok, melyek mar sokkal nehezebben hozhatoak teto ala, mivel az egyed mar igencsak kiforrott es itt mar kozbe lepnek az erdekek is. Itt nem feltetlenul gazdasagi/anyagi erdekekre gondolok de sok esetben kolcsonos vagy egyoldalu erdekek is szerepet jatszanak. Megfigyelheto, hogy (meg ha durvan si fogalmazok), hogy modosabb emberek modosabakkal baratkoznak es lehetoleg kerulik a baratsagokat kevesbe tehetos tarsaikkal es hasonlo a helyzet a masik felterben is. Nem allitom, hogy nem lenne kivetel ezen szabaly alol, de nagymertekben ez a dominans jelenseg.

Mi tortenik a parkapcsolatban? Ilyenkor az ember nagyjabol letisztult mar, kialakult szemelyiseg, meghatarozott az ertekrend es erkolcsi normak es valamit akar. Nagyon pontosan tudja, hogy mit akar. Csaladot, gyerekeket, biztonsagot, kozos teher viselest (manapsag ez a magyar tarsadalomra egyaltalan nem jellemzo, hisz mig az atlag magyar a keves fizetesebol befizeti az adojat, addig sokan ezt megprobaljak elcsalni es baleknek nezik azt aki becsuletesen befizeti azt) es folytathatnam a sort. Ilyenkor mar erdekes modon az erzelmek mellett megjelennek az erdekek is es a felek teljes mertekben szamitanak (Szerk. Jelen esetben nem matematikai szamitasokra gondolok itt elsosoron.). Tudom, hogy ez most akar sertoen is hangzhat, de igy van. Barmennyire is az erzelmek vezerelnek, az erdekek igencsak fontos szerepet kapnak a parvalasztasban. Ugy szocialis szempontbol, mint gazdasagi, mint kulturalis szempontbol erdekek merulnek fel az erzelmek menten. Valahol ez logikus es elfogadhato is. Az erzelmek lehetnek nagyon intenzivek de tudjuk, hogy nehany even belul rohamosan csokkennek es atalakulnak egy szoros kotodesse, megbecsulesse, szeretette, tisztelette, odaadassa es meg sorolhatnam. Ilyenkor ha nincsenek kozos erdekek a kapcsolat tonkremegy, ez ketsegtelen.

Ha ossze akarnam nagyon tomoren foglalni, akkor azt mondanam, hogy a gyerekkorban kialakult baratsagban 100% erzelem es 0% erdek motival (esetleges kisebb eltolasokkal) egy baratsag/kapcsolat kialakitasaban, mig a felnottkorban kialakult baratsagoknal mar az arany eltolodik es 51% erdek es csak 49% erzelem az ami meghatarozo. Szomoru a megallapitas de valos es emberi mivoltunkat "dicseri". A tudatos enunk szinre lep, a hatterbe szoritva a tudattalant. Eszem agaba nincs Freud bacsi kenyeret elvenni, ez nem tisztem de megis az a velemenyem, hogy nem lenne szabad teljes mertekben elfolytani a tudattalant.

Erdekes modon a gyerekkorban kialakult baratsagok megmaradnak olyannak amilyennek voltak azok regen. Ezek az igaz baratsagok es ezek a sirig elkisernek.

Eppen zuhog az eso es nem tudok haza menni, igy gondoltam toltsuk ki hasznosan az idot egy blog bejegyzessel. Legutobbi otletemet Tokyo varos metrojaban talaltam meg es nagyon elszomorodtam. A kep is errol arulkodik, vagyis, "az vagy amit vasarolsz" forditva magyarra a bankkartyakat ajanlo ceg szlogenjet. Elgondolkoztato, tomor es velos mondat, mi tagadas. Valoszinu busas jutalmat is kapott a kitalaloja. Erdekes modon manapsag mas hasonlo celzatu reklam szoveget latni mas orszagokbn, legutobb Magyarorszagon jelent meg egy elektronikai es szorakoztato ipari cikkeket arusito ceg jelmondta, mely szerint a vasarlo hulye ha nem vasarol es nem unnepel. Hova jutottunk? Miert kell nekem hulyenek lennem ha eppen nincs kedvem vasarolni? A tobbi reklam is azt sugallja, hogy ha nem markas inget, cipot, sport felszerelest viselunk, netan nem kvarkra emlekezteto jelzes van a kocsinkon akkor az mar hasznalhatatlan vagy osdi.

Ketsegtelen egy fogyasztoi tarsadalom ivadekai es varomanyosai vagyunk, de azert nem kellene ilyen melyre sullyedni. Megint csak szegeny Ady jut eszembe es ha latna ezt a mondatot forogna a sirjaban. Mindent a penz ural? Hova lettek az ertekek. No persze az is igaz, hogy juhaszbol is lehet ma-holnap elnok Romaniaban es mindennek, valljuk be nem a karizma es a politikus vena, hanem sokkal inkabb a vicces kulso, a kirivo butasag, a nyelvi botlasok meg a temerdek penz az oka. Manapsag erkolcsi ertekerol mar csak mult idoben beszelhetunk es ezt sugallja a tarsadalom is, hogy ezen ertekeknek mar nincs helyuk ebben a modern, uj vilagban. Szerencsere Bolyai apjanak cimzett leveleben nem errol az "ujj" vilagrol szamol be. Abban a vilagban csak ertelem, erzelem es zsenialitas volt. Ma mar az uj vilag a penzt jelenti es semmi mast. Meg hova tudunk sullyedni? ....

Szerencsesen landoltam Amsterdamban ropke 12 ora utazas utan de elotte meg utba ejtettem Kamakura-t, ami egy kis varos Tokyo mellett ahol lattam egy templomot meg egy nagyon erdekes parkot meg sok kedves kis gyereket, majd meg 2 ora es maris Budapest utcain zotykolodtem es raebredtem, hogy ujra kozep-kelet Europaban vagyok, ahol mar van duda szo, cigaretta vegek a foldon es amolyan igazi balkan, ahogy az rank mar oly jol illik. Persze sokan ezert elitelnek, hogy elek egy orszagban, amely jelen pillanatban otthont ad nekem, megelhetest biztosit es meg folytathatnam es gondoljak, hogy ezert halasabb es alazatosabb kellene lennem de hat akik ismernek tudjak, hogy nalam ez azert nem igy mukodik. Meg mielott tarsadalmi netan szocio-kulturalis fejtegestere vetemednek, inkabb meg nehany japan elmenyt szeretnek "papirra vetni". Elgondolkoztak azon, hogy mar a gyerekeink szotarabol nagy valoszinuseggel ezek a szavak hianyozni fognak. No de nem kell felteni, hogy reszaranyosan csokken majd a gyerekeink szokincse, hisz kivaltjak ezen osdi regi szavakat mint papirra vetni, tollba mondani, valami cyber akarmik, melyek oly divatosak manapsag.

Kommunikacio. Tudom, hogy nem mindenki szamara fontos, de leven, hogy szakmabeli vagyok, meg ha nem is eppen a telecom az eros oldalam, megis gondoltam megosztom ezt a nehany technikai adatot az Olvasoval is.
Kezdenem mindjart a mobil kommunikacioval, ugyanis ma ez a dolog teljesen elvalaszthatoatlan minden japantol. Minden szigetlako rendelkezik telefonnal. Mint azt mar emlitettem, ott nem a hagyomanyos altalunk ismert mobil szolgaltatas letezik, hanem sokkal nagyobb adat atvitelt biztosito halozatot hoztak letre, amolyan 3G technologiat. Szerintem a technikai megoldas hattere nem is annyira fontos. A telefonok aranylag nagyobbak, vagy nagyobb kepernyovel rendelkeznek es nagyreszuk kagylos tipusu, ugyanis a ket reszbol allo telefon egyik reszet majdnem teljes mertekben a kepernyo foglalja el. Minden japan telefonjan van egy kis kabala figura, ami manapsag mar itt Europaban is kezd terjedni, de bevallom, mar elkepeszto dolgokat is kepesek raaggatni a kis ekszerre. Ennek ellenere, hogy a telefonjuk szerves resze az eletuknek, megis nagyon diszkreten hasznaljak. El lehet kepzelni, hogy mit jelent ez, ha mondjuk Tokyo metroban egyaltalan nem hallani zavaro telefon csengest, sem hangos beszedet. No persze erre szoban es irasban is figyelmeztetnek csak annyi a kulonbseg, hogy ott hajlanak a jo szora es ezt be is tartjak. Ezzel ellentetben, a metroban mast sem csinalnak a japanok, mintsem a telefonjukat babraljak, alszanak es olvasnak, ebben a sorrendben. Probaltam kideriteni, hogy mi koti le figyelmuket ennyire egy kis telefon kepernyojen es arra a kovetkeztetesre jutottam, hogy nagyreszuk jatszik. Erdekes modon ezt csinalja idos es fiatal egyarant. Neha olyan furan latni, hogy 50 kozeli, jol oltozott uriember is atadja magat a jatek oromeinek. Ezt koveti az adatletoltes illetve az informacio szerzes. Sokan a telefonjukat hasznaljak, hogy megkeressenek csatlakozasokat ugyanis tudni kell, hogy a metro illetve HEV tipusu elovarosi vonat halozat egy kicsit nagyobb, mint mondjuk Budapesten, netan Parizsban habar ha figyelembe vesszuk az RER jaratokat is akkor talan de en megis azt mondanam, hogy nem. Kulon fenttartott helyek vannak idoseknek, gyerekes anyukaknak, betegeknek es erre fel is hivjak plakatokkal es szoval is a figyelmet, raadasul meg azt is tudni kell, hogy megkernek, hogy ezen szekek (helyek) kozeleben a kedves utazo legyen szives kikapcsolni a telefonjat. Kivancsi leszek mikor jutunk mi el ide? Szerintem soha. Rend es fegyelem. Ime hova vezette ezt az orszagot. Ne feledjuk Japan a II Vilaghaboru elottig agrar allamkent szerepelt a nagyhatalmak szemeben es akkor Pearl Harbor es minden megvaltozott. Ma Japan elit helyet foglal el a G8-ak csaladjaban es joggal. Sajnos ez a fegyelem es rend az ami ebbol a modern nyugati vilagbol elfogyott. Japan kepes volt atvenni mindent ami jo volt a nyugati demokraciabol de megorizte a fegyelmet, a rendet, a tiszteletet amely oly nagy multra tekint vissza a sziget orszagban.

Mivel lehet a legjobban buntetni egy japant? Hat semmi egyebbel, mint elvenni a telefonjat utazas kozben. Szerintem ennel nagyobb buntetes nem is letezik. Eddig nem lattam olyan japant aki belepett volna a vonatba (metro), hogy ne nezett volna ra a telefonjara. Ime leteznek a buntetes vegrehajtasnak nemesebb fajtai habar manapsag meg sok helyen van es letezik halal buntetes. Van jogunk valaki elete felett itelkezni? Ezen erdemes lenne elgondolkodni...

Internet. Itt is kisse elen jarnak a szigetorszag lakoi, de hol nem, ha szabad oszintenek lennem? Mig manapsabg itt mega bites vonalakert folyik a harc, ott nagyon termeszetes, hogy barmely lambda user GB meri az adatforgalmat. No es persze teljesen normalis, hogy barmely hotelben (utam alatt 4 ilyen "intezmenyben" laktam) van Internet hozzaferes es ez is GB meretu. Talan egyszer majd nalunk is igy lesz....

Kozlekedes. Hat ez az a valami ami nalunk nincs es nem is lesz. A pontossag az ami ott van es itt nincs. No es persze a szolgaltatas minosege is kisse mas. Az arak nagyjabol megegyeznek az Europaban megszokott arakkal de ott az emberek kapnak is valamit a penzukert. Tokyo es vonzaskorzeteben ket tipusu vonatot lehet talalni. Az egyik a metro, a masik meg az elovarosi vonat de bevallom nagy kulonbseg nincs a ketto kozott. Mindketto pontos, tiszta, gyors es olyan amilyennek egy vonatnak kell lennie. Erdekes modon ott is emberek laknak megis nincs lokdosodes a bejaratoknal, kellemes a legkor a vonat kocsikban, a meleg ellenere a legkor teljesen normalis es a padlozat is teljesen tiszta. Jegyeket mindenki automatakban vasarol vagy berlettel rendelkeznek az emberek es a kapuk ugy vannak megoldva, mint Parizsban. Talan Budapest BKV nagy moguljai elmehetnenek egy kis tapasztalat cserere es maris megtakarithatnanak egy rakas penzt igy talan meg ki tudnak fizetni a lekoszono BKV vezer elmaradt beret.

Tudom, hogy hihetetlennek tunik, nekem megis sikerult. Az volt a gond, hogy utolso pillanatba derult ki, hogy Tokyo is bekerul az utvonalba igy nem is igazan keszultem ra. Tudom nem igy kellett volna de nagyon jora sikeredett. Bevallom, annyit megneztem vasarnap reggel, hogy hol van a Csaszari Palota es maris indultam. Bementem egy HEV tipusu vonattal Tokyo Main Stationra es maris indult a Tokyo tura. Akkor meg mosolygosan es tele energiaval. Egy utcan be es maris elem tarult a japan Csaszari Palota es az ot korulvevo kert. Tokyo sziveben, a felhokarcolok kozott egy csodalatos oazis, zold, es viz, es fal es epuletek es csoda. Hatalmas teruleten terul el a palota, amelyet falak vesznek korul es vizes arok, vagyis athatolhatatlan, illetve vannak olyan oldalai, ahol tobb tiz metert kell felkapaszkodni. Egyszeruen bevehetetlen. Sajnos nem igazan lehet latogatni vagy ha lehet is nem vasarnap. Igy maradtak a kepek es az elmenyek. Valoszinunek tartom, hogy amiatt is epult ilyenre a palota, hogy az uralkodo nagysagat es hozzaferhetetlenseget hirdessek tova az egesz tartomanyba.

Utana kovetkezett a belvaros, vagyis az a hely, ahol a yuppiek dolgoznak, vagyis a felhokarcolok. Frankfurtban es Parizsban tenyleg van nehany nagy torony de itt egy utcaban van annyit mint Europaban. Meg sem lehet szamolni hany emeletesek, csak fennebb es fennebb es meg mindig van emelet.
Oracle, Sony es mindenki aki szamit, sajat toronyhazat birtokol. Itt a nev kotelez. Egyik utca a masik utan, hotel hotel hatan. Csak ugy kapkodja az ember a fejet, mert van amit latni. Erdekes modon annak ellenere, hogy ezek amolyan acel rengetegek, sok uveggel, megis nincs az az erzesed, hogy valami sci-fi az egesz. Talalni a belvarosban is kis utcakat, kedves kis vendeglokkel, kedves idos emberekkel. No es persze csak mesz es meg mindig nincs vege, es meg mindig nincs vege. Es en mentem. Es meleg volt. Nagyon meleg. Ime itt egy kis feludules.

Bekerultem egy shopping negyedbe. Ilyeszto. Nem tudsz haladni, mindenhol emberek, mindenki tele van csomagokkal, zenet hallgatnak, reklamok hada vesz korul mindehol es zene es feny es ragyogas es vibralas es energia. Valami leirhatatlan. A budapesti Vaci utca amolyan csendes kis mellekutcanak szamitana ebben a forgatagban.

Csak hogy szavamat ne feledjem meg mindig megyek es fogalmam sincs, hogy merre. Annyit tudok, hogy kb. a bal kezem iranyaba meg kellene talanom a tengert de hogy az meg mennyire van arrol fogalmam nincs. Fenykepezgetek, nezelodom es haladok, elore. Meg azt sem mondhatom, hogy toronyiranyt, hisz csak felhokarcolok vannak mindenhol, egyik eltakarja a masikat. Kezdetben gondoltam, hogy tajekozodom majd a Tokyo Tower utan ami 333m de sajnos a torny irant modszer ahogy emlitettem nem mukodik. Igy csak taposom a kilometereket. Persze a tablak nagyresze csak japanul es abbol nem sokat erteni. Vegre megis sikerul talalni egy utiranyt.

Meiji Shrine es Park. Tokeletes uticel egy turistanak aki valojaban azt sem tudja, hogy hol van. No persze valaszthattam volna metrot vagy elovarosi vonatot de ugy az egesznek nincs ertelme. Egy varost gyalog lehet megismerni. Erezni kell a kilometerek a labadban. Ez a park valami csodalat. Oriasi es egy egesz erdorol van szo, a kozepeben meg egy templom. Szerencsemre eppen olyankor ertem oda, mikor is egy japan eskuvo fenykepeit keszitettek. Bevallom mar en untam, hogy meddig igazitjak a fotosok az arat de bevallom a ket kep amit keszitettem az ekuvorol, megert minden varakozast.

Kierve a parkbol fiatal zeneszekbe botlottam es bevallom nagyon lekesek, talan beloluk kerul ki az uj japan Elvis Presley. Mindenki a sajat felszerelesevel, muzsikajaval, rajongoival. Fiatalok es idosek egyutt orulnek es adjak at magukat a zenenek.


Ezutan kovetkezett egy legalabb egy oras kitero mikor is rajottem, hogy korbe forgok. No persze nem volt elveszett ido, mert sok mindent lattam, uszo halakat, melyeket gondolom amolyan latvany konyhan feltalaltak ha volt szived ramutatni valamelyik halacskara, beszelgettem rendor bacsival es o miatta fordultam balra ahol jobbra kellett volna majd egy utcai arus igazitott utba es tudatositotta bennem, hogy jobbra kellett volna fordulnom, ahogy azt en ereztem. El is felejtettem mondani, hogy az uticel a Tokyo Tower volt. Ekkorra mar tenyleg el voltam faradva, ugyanis kb. 7-8 oraja uton voltam. Nem kell mindanom, hogy minden udito automatat kiuritettem ami utamba kerult. Ehes nem voltam de szomjas igencsak. Elkepeszhto mennyi fizet el tudtam nyelni nehany ora alatt. Vegul is feladtam es a gyorsabb megoldashoz folyamodtam vagyis metro. Nehany ropke kerdes es maris repultem egy erdekes allomas fele, ami kozel van a Roppongi allamashoz. Sajnos csak ez maradt meg. Kisse maskeppen hangzanak itt a nevek es nem tudok mindent megjegyezni.

Kiszaltam de hult helye volt a toronynak. Semmi sehol. Ha mondjuk a Szajna partjan kiszalsz, rogvest meglatod az Eiifel Tornyot de itt semmi. Mar el is keseredte, hogy rossz iranyba iranyitottak de vegul is egy bacsi utba igazitott. Egy kicsit elore majd balra. Bingo. Elfordultam balra es tenyleg ott volt. Elotte meg beultem egy kedves St. Andras templom kertjebe es utana kovetkezett a Torony. Erdekes modon nagyon emlekeztetett a parizsira de azert ne vadoljuk meg japan baratainkat masolassal hisz nem lenne diplomatikus. Belegondoltak egy percre is, no more Panasonic, Sony es meg sorolhatnam. Meg ragondolni is rossz.

A torony sarga, ami igazan eltero a parizsi szurke kolosszustol de nagy es nincs messze a japan Tokyo kikototol. Meresz dologra adtam a fejem. Az elejen csak fenykepeztemd e utana mertem nagyot gondolni. Miert is ne? A tetejerol minden mas. Igy volt. Nem bantam meg. Nem is kellett sokat varnom es maris 150 m magassagban talaltam magam. A kepek magukro beszelnek. Es utana jott a 250 m magassag, ami mar szedito volt. Es egy kicsit szamitottam es vartam es megerte. Ime a japan csoda: Tokyo by night.

Utana kovetkezett egy 1 oras vissza ut, most mar vonattal es este 9 orakor mar a hotel szobamba voltam. Kb. 10 orat voltam gyalog a japan fovarosba anelkul, hogy terkepem lett volna.

Es ime eljott a varva vart reggel mikor is indulhattam meghoditani Tokyot, Japan fovarosat. Az hajnali kettokor meg ebren voltam de reggel otkor mar en voltam az elso latogato a furdoben, mert azert nem akartam kihagyni ezt a remek alkalmat, hogy meg egyszer ne erezzem a meleg vizet, amit a gyogyfurdo medenceje zubogtatott. Ez hangutanzo szo ha nem tevedek. Milyen reg volt mikor szotani elemzessel voltam en elfoglalva. Reg volt, igaz sem volt.

Miutan kiegyenlitettem a szalloda szamlamat, maris taxi vart kint es mehettunk is az allomasra. Gondolom, mondanom sem kell, hogy nem vertek le egymast az emberek szombat hajnalba az utakon. Minden szep, rendezett, csendes es kellemes napsutes. Sikerult kivaltani a mar lefoglalt jegyeket, de azert eleg nehez votl ravenni a bacsit, hogy arrol szamlat is adjon es erdekes modon meg a nevjegyemrol is nehezen sikerult bemasolnia a ceg nevet. Valoszinu nem olvas reggelente Herald Tribune-t de sebaj, o legalabb le tudta irni amit en kertem de ha forditva lett volna bizony nagy gondba lennek.

Kollegaim eleg hamar elmentek, ugyanis ok Kansai Airport fele vettek az iranyt, mig jomagam vartam ket orat az allomason, hogy Maibara fele indulhassak. Hat itt is egy IC szeru vonattal utaztam, de erdekes modon itt az IC bizony valami mast takar. Kellemes ulesek, tagas hely, eldontheto ulesek, teljes kenyelem. Sok fele vonaton utaztam de eddig csak a nemet vonatokat hasonlithatom az itteniekhez. Nem is kell mondanom, hogy percre pontosan erkezett a vonat es mar repult is akar a szel Maibara fele. Leven, hogy eloszor utazom egyedul Japanban kisse feltem, hisz atszallni 10 percem volt es azt sem tudtam, hogy hova. Marmint tudni tudtam hisz a shinkanzen Japanban is fogalom, ugyanis ez a Japan Vasut (Japanese Railway) buszkesege, akar a franciak TGV-je. Az embereken latszik, hogy nem kell oket fegyelmezni, hangoskodas nincs. Telefonalni kimennek, nem mint nalunk, hogy arrol is ertesulunk, hogy a kedves telefonalo mit reggelizett vagy eppen kivel es hogyan, ahogy ez nalunk megszokott.

En idoben elkeszultem, de a vonat csak pontos orakor ert oda, ahogy ez errefele normalis es szerencsemre eppen egy feljaro melle kerultem. Es irta angolul, hogy fast train tracks, vagyis gyors vasuti sinek igy eltevedni nem lehetett. A jegyemet atdugtam egy kezelon, de valami miatt beakadt de jott valaki es segitett igy haladhattam tovabb. Egy vonatos bacsi mar angolul magyarazta, hogy track no. 12 vagyis minden rendben, nem kestem le es idoben oda is ertem. Egy lejaron le, egy kis pislogas es maris tolatott be a vonat. El kell mondanom, hogy kellemes latvany volt. A design kisse elter a mar ismert TGV-tol lletve DB vonataitol, nagyon aramvonalas de mondjuk szuksege is van ra, mert 250 km/h sebesseggel ropit a messzesegbe.

Belepsz a vonatba es latod, hogy tiszta, az emberek megint nagyon fegyelmezettek es minden olyan amilyen kell legyen egy vonatba. WC tiszta es tagas, a szekek kenyelmesek es sok hely van a labadnak es majdnem 45° szogbe le lehet hajtani a szek hattamlajat. A jegykezelo kedves es mar beszel angolul is. Ez kisse megnyugtat de a szerencse ugy hozta, hogy a hatam mogotti szekben egy europai kinezetu uriember olvassa a lapjait tehat azert mar nepes kissebbsegben vagyunk, ha netan jogainkat akarnank ervenyesiteni.

A vonat nagyon gyorsan megy az ketsegtelen es mikor gyorsulni kezd akkor csak hallasz egy suvitest, amolyan bugast es maris nehezen megy az utszeli fak megszamlalasa. Az erdekes az utazasban, hogy nincs erdekes, hegyek, minden zold es otthonra emlekeztet de amint lakott telepules kornyekere erunk sajnos nem tudok kulonbseget tenni az egyes varosok kozott. Mindehol ugyanaz. Gondolom egy tapasztalt japan nem igy latja de egy magamfajta zoldfulu europai csak ennyire tudja megitelni a helyzetet.

A szekek. Nem Ionesco szekeirol beszelek hanem a vonat szekei menet iranyba vannak, igy senki nincs hatrnyos helyzetbe es nem kell azon veszekedni, hogy ki ulhet menetirany es ki hattal ha a csalad eppen kirandulni indul. Most eppen Toyohashi alllomasra erkezunk de sajnos ez nekem ennel tobbet nem is mond. Minden kocsi elejen vagy egy kijelzo ahol japanul majd angolul lathato, hogy eppen mi tortenik es mi a kovetkezo allomas.

De ez mar nem is lep meg. Akarcsak Seoul-ban, itt is az emberek nem lezengenek hanem a megjelolt helyeken, ahova a vonat ajtajai kerulnek az emberek egyes sorban varjak, hogy felulhessenek, nem mint az nalunk, hogy rohanunk esz nelkul, hogy hamar felulhessunk meg a lehetoseget is elveve azoktol akik mondjuk eppen szeretnenek leszallni. Mas emberke, mas vilag, mas kultura, mas ertekek. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy Japan a II Vilaghaboruban vesztes oldalon allt es ma viragzo orszag lett Ketsegtelen sokat koszonhet Amerikanak emiatt de kellett mindehez az emberallomany es az akaras. Es itt volt, es fegyelemmel, szorgalommal ma Japan vilaghatalomma notte ki magat es melto a G8 helyehez.

Most, hogy nem kell idegeskednem, hisz a vegallomas Tokyo Main Station, van idom jobban korbe nezni es erdekes modon azt tapasztalom, hogy van nagyon kedves es vonzo kulseju holgy is, igaz inkann idosebbek, amolyan 50 korosztaly ha nem tevedek es latszik, hogy teljesen tisztaban vannak azzal, hogy Parizsban mi a trendi vagy netan Milanoban hgoy oltozkodnek europai fajtarsaik.

Az utazasrol meg annyit es gondolom mas sokat nem is fogok irni, de nehany ora leforgasa alatt, kb 3 ora, atvonatoztam a Japan keleti partjarol a nyugati partra.

Ma egy eleg nehez napon vagyok tul, es ma ugy dontottem, hogy nem Japanrol szeretnek irni, hanem valami egeszen masrol. Csodalatos dolog utazni es latni az ketsegtelem, ma Japan, holnap India, Kanada, Ausztralia es meg sorolhatnam a vonzobbnal vonzobb helyeket de ez is csak egy resze az eletnek. Es ma az eletrol szeretnek irni: a szulokrol. Valoszinu, hogy 10 eve, jomagam sem igy lattam a helyzetet de ahogy telik az ido, egyre tobb dolog kezd megvilagosodni es kezd kitarulni a Ter.

A szulok. Ketsegtelenul eletunk egyik legfontosabb szereploi es ahogy telik az ido egyre csak ertekelodnek es valtoznak szemunkben ezek a csodalatos emberek akik eletet adtak, szerettek, gondoztak, apoltak, feltettek, ovtak, megvertek, velunk sirtak, velunk orultek, ertunk eltek. Valoszinu sok mindent kifelejtettem de remelem a legfontosabbakat azert megis megemlitettem. Gyerekkorunkban amolyan faradhatatlan titanoknak tuntek, hisz mindent elvegeztek helyettunk, nekunk csak gyerekeknek kellett lennunk. Toluk hallottuk az elso szavakat es ok ringattak ha sirtunk, ok futottak ha valami gond volt es ok voltak a minden. El sem tudtuk volna kepzelni az eletet nelkuluk.

Az evek meg csak teltek es teltek es a kis vedtelen gyerekbol egyszer csak felnott lett es kirepult a csaladi feszekbol es mar nem o a csalad kis mindenkeje hisz mar nem is lakik otthon, de olyan jol esik nekik ha megis ugy esik, hogy naluk alszol, mert ujra tudjak vigyazni az almodat, vacsorat fozni neked ugy, mint regen es ha a valosagban nem is de azert egy kicsit nosztalgiazni a multon. Sajnos az evek oket sem kimeli, sot manapsag mar igencsak meglatszik rajtuk az ido es az ifju, faradhatatlan titanokbol manapsag mar faradt, barazdas homloku, kedves kis emberek tekintenek vissza. Mozgasuk lelassult, furtjeik megszurkultek, legzesuk felgyorsult, betegsegekkel kuszkodnek, de ok a szuleink es azok is maradnak az idok vegezeteig.

Mig egykoron ok vedtek es ovtak most rajtunk a sor, hogy mi vedjuk oket, mi ovjuk oket, egyutt gondolkozzunk, egyutt nevessunk es sirjuk velunk es probaljunk velok minel tobb idot eltolteni hisz mi tagadas az ido veges. Az ember mindig attol fel amit nem ismer es a halal ilyen. Konyvek garmadajat talalni halal kozeli elmenyekrol, a Biblia is orokeletet hirdet akar az iszlam mig a hinduk a reinkarnacioban latjak a halal utani letet. Es eljon ennek is az ideje. Sajnos nem tudjuk az idot megallitani. Az megint kerdes, hogy erdemes lenne megallitani az idot vagy sem? Ha meg tudnak allitani az idot, akkor mar beleavatkoznank a Vilag nagy dolgaiba es teljes kaosz alakulna ki legalabb is szerintem. De mar megint elkalandoztam. Nalam ez mar csak ilyen.

Manapsag mar jomagam is erzem, hogy nem vagyok 14 eves de ennek ellenere ugy erzem, hogy most kezd igazan kiteljesedni a letem. Kezdem latni a nagy osszefuggeseket meg ha neha csak homalyosan es docogosen de kezd ritkulni a kod es vilagosodik az elme. Sajnos ez idobe telik, sok sok idobe es mig nekunk most kezd igazan ragyogni az egbolt addig kedves szuleink sajnos mar nem igy elik meg ezt. Orvendenek a sikereinknek, segitenek ha tehetik, lelkileg tamogatast nyujtanak vagyis megtesznek minden toluk telhetot de naprol-napra fogynak el, sok a gond, a fajdalom, a faradtsag es szerintem sokukban mar ott a tudat, hogy az elkerulhetetlen veg kozeleg. Igaz, hogy teljesen normalis de sajnos megsem tudjak az emberek elfogadni. A szeretet, a kotodes, az emlekek nem akarjak engedni elfogadni, hogy ez megtortenhet. Es megis megtortenik. "Felerni esszel a mulast" irja Vaci egyik verseben, mely bevallom egyik kedvenc versem es ajanlom figyelmebe mindenkinek. A kerdes ez, hogy meg tudjuk erteni a mulast? Sajnos valasztas nincs, el kell fogadni, hogy egy szeretett ember eltavozik de meg tudjuk erteni? Talan igen, talan nem? Talan idovel, az emlekek elhalvanyulnak de a szivunkben egy kis hely mindig ezen kedves, joszivu, csendes embereke marad.