Tudom, hogy hihetetlennek tunik, nekem megis sikerult. Az volt a gond, hogy utolso pillanatba derult ki, hogy Tokyo is bekerul az utvonalba igy nem is igazan keszultem ra. Tudom nem igy kellett volna de nagyon jora sikeredett. Bevallom, annyit megneztem vasarnap reggel, hogy hol van a Csaszari Palota es maris indultam. Bementem egy HEV tipusu vonattal Tokyo Main Stationra es maris indult a Tokyo tura. Akkor meg mosolygosan es tele energiaval. Egy utcan be es maris elem tarult a japan Csaszari Palota es az ot korulvevo kert. Tokyo sziveben, a felhokarcolok kozott egy csodalatos oazis, zold, es viz, es fal es epuletek es csoda. Hatalmas teruleten terul el a palota, amelyet falak vesznek korul es vizes arok, vagyis athatolhatatlan, illetve vannak olyan oldalai, ahol tobb tiz metert kell felkapaszkodni. Egyszeruen bevehetetlen. Sajnos nem igazan lehet latogatni vagy ha lehet is nem vasarnap. Igy maradtak a kepek es az elmenyek. Valoszinunek tartom, hogy amiatt is epult ilyenre a palota, hogy az uralkodo nagysagat es hozzaferhetetlenseget hirdessek tova az egesz tartomanyba.
Utana kovetkezett a belvaros, vagyis az a hely, ahol a yuppiek dolgoznak, vagyis a felhokarcolok. Frankfurtban es Parizsban tenyleg van nehany nagy torony de itt egy utcaban van annyit mint Europaban. Meg sem lehet szamolni hany emeletesek, csak fennebb es fennebb es meg mindig van emelet.
Oracle, Sony es mindenki aki szamit, sajat toronyhazat birtokol. Itt a nev kotelez. Egyik utca a masik utan, hotel hotel hatan. Csak ugy kapkodja az ember a fejet, mert van amit latni. Erdekes modon annak ellenere, hogy ezek amolyan acel rengetegek, sok uveggel, megis nincs az az erzesed, hogy valami sci-fi az egesz. Talalni a belvarosban is kis utcakat, kedves kis vendeglokkel, kedves idos emberekkel. No es persze csak mesz es meg mindig nincs vege, es meg mindig nincs vege. Es en mentem. Es meleg volt. Nagyon meleg. Ime itt egy kis feludules.
Bekerultem egy shopping negyedbe. Ilyeszto. Nem tudsz haladni, mindenhol emberek, mindenki tele van csomagokkal, zenet hallgatnak, reklamok hada vesz korul mindehol es zene es feny es ragyogas es vibralas es energia. Valami leirhatatlan. A budapesti Vaci utca amolyan csendes kis mellekutcanak szamitana ebben a forgatagban.
Csak hogy szavamat ne feledjem meg mindig megyek es fogalmam sincs, hogy merre. Annyit tudok, hogy kb. a bal kezem iranyaba meg kellene talanom a tengert de hogy az meg mennyire van arrol fogalmam nincs. Fenykepezgetek, nezelodom es haladok, elore. Meg azt sem mondhatom, hogy toronyiranyt, hisz csak felhokarcolok vannak mindenhol, egyik eltakarja a masikat. Kezdetben gondoltam, hogy tajekozodom majd a Tokyo Tower utan ami 333m de sajnos a torny irant modszer ahogy emlitettem nem mukodik. Igy csak taposom a kilometereket. Persze a tablak nagyresze csak japanul es abbol nem sokat erteni. Vegre megis sikerul talalni egy utiranyt.
Meiji Shrine es Park. Tokeletes uticel egy turistanak aki valojaban azt sem tudja, hogy hol van. No persze valaszthattam volna metrot vagy elovarosi vonatot de ugy az egesznek nincs ertelme. Egy varost gyalog lehet megismerni. Erezni kell a kilometerek a labadban. Ez a park valami csodalat. Oriasi es egy egesz erdorol van szo, a kozepeben meg egy templom. Szerencsemre eppen olyankor ertem oda, mikor is egy japan eskuvo fenykepeit keszitettek. Bevallom mar en untam, hogy meddig igazitjak a fotosok az arat de bevallom a ket kep amit keszitettem az ekuvorol, megert minden varakozast.
Kierve a parkbol fiatal zeneszekbe botlottam es bevallom nagyon lekesek, talan beloluk kerul ki az uj japan Elvis Presley. Mindenki a sajat felszerelesevel, muzsikajaval, rajongoival. Fiatalok es idosek egyutt orulnek es adjak at magukat a zenenek.
Ezutan kovetkezett egy legalabb egy oras kitero mikor is rajottem, hogy korbe forgok. No persze nem volt elveszett ido, mert sok mindent lattam, uszo halakat, melyeket gondolom amolyan latvany konyhan feltalaltak ha volt szived ramutatni valamelyik halacskara, beszelgettem rendor bacsival es o miatta fordultam balra ahol jobbra kellett volna majd egy utcai arus igazitott utba es tudatositotta bennem, hogy jobbra kellett volna fordulnom, ahogy azt en ereztem. El is felejtettem mondani, hogy az uticel a Tokyo Tower volt. Ekkorra mar tenyleg el voltam faradva, ugyanis kb. 7-8 oraja uton voltam. Nem kell mindanom, hogy minden udito automatat kiuritettem ami utamba kerult. Ehes nem voltam de szomjas igencsak. Elkepeszhto mennyi fizet el tudtam nyelni nehany ora alatt. Vegul is feladtam es a gyorsabb megoldashoz folyamodtam vagyis metro. Nehany ropke kerdes es maris repultem egy erdekes allomas fele, ami kozel van a Roppongi allamashoz. Sajnos csak ez maradt meg. Kisse maskeppen hangzanak itt a nevek es nem tudok mindent megjegyezni.
Kiszaltam de hult helye volt a toronynak. Semmi sehol. Ha mondjuk a Szajna partjan kiszalsz, rogvest meglatod az Eiifel Tornyot de itt semmi. Mar el is keseredte, hogy rossz iranyba iranyitottak de vegul is egy bacsi utba igazitott. Egy kicsit elore majd balra. Bingo. Elfordultam balra es tenyleg ott volt. Elotte meg beultem egy kedves St. Andras templom kertjebe es utana kovetkezett a Torony. Erdekes modon nagyon emlekeztetett a parizsira de azert ne vadoljuk meg japan baratainkat masolassal hisz nem lenne diplomatikus. Belegondoltak egy percre is, no more Panasonic, Sony es meg sorolhatnam. Meg ragondolni is rossz.
A torony sarga, ami igazan eltero a parizsi szurke kolosszustol de nagy es nincs messze a japan Tokyo kikototol. Meresz dologra adtam a fejem. Az elejen csak fenykepeztemd e utana mertem nagyot gondolni. Miert is ne? A tetejerol minden mas. Igy volt. Nem bantam meg. Nem is kellett sokat varnom es maris 150 m magassagban talaltam magam. A kepek magukro beszelnek. Es utana jott a 250 m magassag, ami mar szedito volt. Es egy kicsit szamitottam es vartam es megerte. Ime a japan csoda: Tokyo by night.
Utana kovetkezett egy 1 oras vissza ut, most mar vonattal es este 9 orakor mar a hotel szobamba voltam. Kb. 10 orat voltam gyalog a japan fovarosba anelkul, hogy terkepem lett volna.
Utana kovetkezett a belvaros, vagyis az a hely, ahol a yuppiek dolgoznak, vagyis a felhokarcolok. Frankfurtban es Parizsban tenyleg van nehany nagy torony de itt egy utcaban van annyit mint Europaban. Meg sem lehet szamolni hany emeletesek, csak fennebb es fennebb es meg mindig van emelet.
Oracle, Sony es mindenki aki szamit, sajat toronyhazat birtokol. Itt a nev kotelez. Egyik utca a masik utan, hotel hotel hatan. Csak ugy kapkodja az ember a fejet, mert van amit latni. Erdekes modon annak ellenere, hogy ezek amolyan acel rengetegek, sok uveggel, megis nincs az az erzesed, hogy valami sci-fi az egesz. Talalni a belvarosban is kis utcakat, kedves kis vendeglokkel, kedves idos emberekkel. No es persze csak mesz es meg mindig nincs vege, es meg mindig nincs vege. Es en mentem. Es meleg volt. Nagyon meleg. Ime itt egy kis feludules.
Bekerultem egy shopping negyedbe. Ilyeszto. Nem tudsz haladni, mindenhol emberek, mindenki tele van csomagokkal, zenet hallgatnak, reklamok hada vesz korul mindehol es zene es feny es ragyogas es vibralas es energia. Valami leirhatatlan. A budapesti Vaci utca amolyan csendes kis mellekutcanak szamitana ebben a forgatagban.
Csak hogy szavamat ne feledjem meg mindig megyek es fogalmam sincs, hogy merre. Annyit tudok, hogy kb. a bal kezem iranyaba meg kellene talanom a tengert de hogy az meg mennyire van arrol fogalmam nincs. Fenykepezgetek, nezelodom es haladok, elore. Meg azt sem mondhatom, hogy toronyiranyt, hisz csak felhokarcolok vannak mindenhol, egyik eltakarja a masikat. Kezdetben gondoltam, hogy tajekozodom majd a Tokyo Tower utan ami 333m de sajnos a torny irant modszer ahogy emlitettem nem mukodik. Igy csak taposom a kilometereket. Persze a tablak nagyresze csak japanul es abbol nem sokat erteni. Vegre megis sikerul talalni egy utiranyt.
Meiji Shrine es Park. Tokeletes uticel egy turistanak aki valojaban azt sem tudja, hogy hol van. No persze valaszthattam volna metrot vagy elovarosi vonatot de ugy az egesznek nincs ertelme. Egy varost gyalog lehet megismerni. Erezni kell a kilometerek a labadban. Ez a park valami csodalat. Oriasi es egy egesz erdorol van szo, a kozepeben meg egy templom. Szerencsemre eppen olyankor ertem oda, mikor is egy japan eskuvo fenykepeit keszitettek. Bevallom mar en untam, hogy meddig igazitjak a fotosok az arat de bevallom a ket kep amit keszitettem az ekuvorol, megert minden varakozast.
Kierve a parkbol fiatal zeneszekbe botlottam es bevallom nagyon lekesek, talan beloluk kerul ki az uj japan Elvis Presley. Mindenki a sajat felszerelesevel, muzsikajaval, rajongoival. Fiatalok es idosek egyutt orulnek es adjak at magukat a zenenek.
Ezutan kovetkezett egy legalabb egy oras kitero mikor is rajottem, hogy korbe forgok. No persze nem volt elveszett ido, mert sok mindent lattam, uszo halakat, melyeket gondolom amolyan latvany konyhan feltalaltak ha volt szived ramutatni valamelyik halacskara, beszelgettem rendor bacsival es o miatta fordultam balra ahol jobbra kellett volna majd egy utcai arus igazitott utba es tudatositotta bennem, hogy jobbra kellett volna fordulnom, ahogy azt en ereztem. El is felejtettem mondani, hogy az uticel a Tokyo Tower volt. Ekkorra mar tenyleg el voltam faradva, ugyanis kb. 7-8 oraja uton voltam. Nem kell mindanom, hogy minden udito automatat kiuritettem ami utamba kerult. Ehes nem voltam de szomjas igencsak. Elkepeszhto mennyi fizet el tudtam nyelni nehany ora alatt. Vegul is feladtam es a gyorsabb megoldashoz folyamodtam vagyis metro. Nehany ropke kerdes es maris repultem egy erdekes allomas fele, ami kozel van a Roppongi allamashoz. Sajnos csak ez maradt meg. Kisse maskeppen hangzanak itt a nevek es nem tudok mindent megjegyezni.
Kiszaltam de hult helye volt a toronynak. Semmi sehol. Ha mondjuk a Szajna partjan kiszalsz, rogvest meglatod az Eiifel Tornyot de itt semmi. Mar el is keseredte, hogy rossz iranyba iranyitottak de vegul is egy bacsi utba igazitott. Egy kicsit elore majd balra. Bingo. Elfordultam balra es tenyleg ott volt. Elotte meg beultem egy kedves St. Andras templom kertjebe es utana kovetkezett a Torony. Erdekes modon nagyon emlekeztetett a parizsira de azert ne vadoljuk meg japan baratainkat masolassal hisz nem lenne diplomatikus. Belegondoltak egy percre is, no more Panasonic, Sony es meg sorolhatnam. Meg ragondolni is rossz.
A torony sarga, ami igazan eltero a parizsi szurke kolosszustol de nagy es nincs messze a japan Tokyo kikototol. Meresz dologra adtam a fejem. Az elejen csak fenykepeztemd e utana mertem nagyot gondolni. Miert is ne? A tetejerol minden mas. Igy volt. Nem bantam meg. Nem is kellett sokat varnom es maris 150 m magassagban talaltam magam. A kepek magukro beszelnek. Es utana jott a 250 m magassag, ami mar szedito volt. Es egy kicsit szamitottam es vartam es megerte. Ime a japan csoda: Tokyo by night.
Utana kovetkezett egy 1 oras vissza ut, most mar vonattal es este 9 orakor mar a hotel szobamba voltam. Kb. 10 orat voltam gyalog a japan fovarosba anelkul, hogy terkepem lett volna.
0 Comments:
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
