Manapsag igencsak fontos tenyezo az emberek eleteben, hogy hogyan tudjak gondolatainkat elmagyarazni es ezaltal erthetove tenni azt masok szamara. Minap, egy hattertarolo leirasat nehez volt elfogadtatni valakivel, pedig hat mindannyian tudjuk, hogy mi az hogy hattertar. (Szerkesztoi megjegyzes: Altalaban szamitogepek ezen taroljak az informaciot de manapsag mar kulso tarakat is talalni es eleg oket egy madzaggal a gephez kapcsolni. Roviden ez egy adathordozo feluletes definicioja.)
Lepjunk kisse tovabb, egy absztrakcios szinttel fentebb, emelkedjunk az Elysium magassagaiba. Ne egzakt dolgokat irjunk le, hanem erzeseket. Lelki folyamatok tomkelege, melyek az egyenben jatszodnak le, es ezeket kell exteriozalni vagyis kivetiteni. A muveszet most mar az, hogy tegyuk mindezt olyan formaban, hogy ez a kivulallo szamara is erheto legyen.
Az erzeseink az enunk szerves reszei. Ezeket generaljak a kulso es belso hatasok, melyek ernek bennunket eletunk soran. Boldogsag, orom, banat, elkeseredes, szeretet, gyulolet, vonzalom, undor es a sor vegellathatatlan. No persze ezek mindenikere maskeppen reagalunk es ennek altalaban fizikailag is "hangot" adunk. Mosolygunk, konnyezunk, fintorgunk, sohajtozunk, csillog a szemunk es meg megannyi kis apro jel uralkodik el rajtunk, ha erzeseinket kivetitjuk. Megis ezek a jelzesek, melyek lassuk be nagyreszt vizualisak, nem elegendoek ahhoz, hogy azok tartalmat (az erzeseket) teljes mertekben at tudjuk adni egy kivulallonak. Mi ennek az oka?
Nos az elso es legfontosabb es en ebben latom minden lehetseges baj forrasat, hogy komoly dimenzio valtas szukseges. Az erzeseink bennunk jonnek letre es nekunk ezeket egyszeru szavakba kell ontenunk. Ketsegtelen, barmely gazdag is lenne egy nyelv, nem kepes teljes mertekben oly komoly erzeseket leirni, mint orom vagy banat, szeretet, szerelem, gyulolet, stb. Csak nagyon szaraz modon tudjuk leirni, hogy mit erzunk es persze mindezt metakomunikacioval is megtamogatjuk de szerintem nem eleg. Ugy a nyelv, mint a kulonfele metakommunikacios eszkoz (test mozgasok, szemek, ajkak, haj, stb) nagyon szegenyes kellektarnak bizonyulnak.
A masik dolog meg az, hogy a kulonfele egyedek kulonfele nyelvet beszelnek. Itt nem mas nyelvrol beszelek, hanem egy azon nyelvben egy adott szo mas-mas jelentessel bir a kulonbozo egyedek szamara. Ez meg hatalmas ellenteteket es felreerteseket szul es ez az ami igencsak zsakutcaba vezet. Lam-lam, megis csak nehez ez a kommunikacio.
Egy ujabb problema, ami szorosan osszefugg az elozo okkal, espedig a teny, hogy leven kulonbozoek vagyunk, bizonyos szavak, helyek, fogalmak kulonbozo erzeseket valtanak ki az emberekben. Pl. van Vasarhelyen egy hely a Kovesdombon, ami nekem igencsak nagy horderovel bir es eletem egy fontos resze kapcsolodik hozza, mig masok meg naponta elmennek mellette de nekik nem jelent semmit. Gondolom ezekkel mindenki igy van. Egy elokvens pelda szinten az eletembol az iskolam. Ahanyszor haza utazom, mindig szoritok arra egy kis idot, hogy elsetaljak az iskolahoz es engedjek egy kis idot a nosztalgianak. Nekem mindig is szivugyem marad az iskolam. Gondolom masoknak nem igazan jelen nagy dolgot es nem igazan ebreszt bennuk kulonosebben semmit. Kulonbozoek vagyunk.....
Es legutolso sorban leven, hogy emberi kommunikaciorol beszelunk, meg van egy igencsak komoly akadaly. Egy kommunikacioban mindenkinek van szerepe. Van aki informaciot kozol. Van persze az informaciot tovabbito kozeg amit manapsag erzekszerveink eszlelnek (hallas, latas, szaglas, izleles, tappintas) es ne feledkezzunk meg a Hatodik erzekszervunkrol. No es van a masik oldal a receptor. Hiaba kozlunk informaciot ha erre a masik oldal nem vevo. Lehet, mert nem erdekli, szamara hasztalan informaciot kozlunk, lehet hogy nem erti az informaciot (lasd fentebbi magyarazatok) vagy nem olyan formaban talaljuk, hogy az erdekes legyen a fogado fel szamara.
Igy gyorsan osszefoglalva, bizony hamar rajovunk, hogy nem is olyan konnyu kommunikani. Vegtelenul fontos dolog az eletunkben es hat nem egyszeru. Nagyon ugyesen kell banni a bizonyos technikakkal, hogy sikeruljon kommunikacios csatornakat kialakitani a korulottunk forgo vilaggal.
Ma ebben a futo vilagban, tudjunk megallni es beszelni es mosolyogni es szeretni es persze vicsorogni ha kell de tegyuk meg, mert ennek van igazan erteke. Tudom, hogy ma lehet levelet irni, es gyors szoveges uzeneteket irni, netan egy video konferencian reszt venni de ezek csak segitenek, tulzott hasznalatuk nem vezet jora. Keritsunk idot arra, hogy szemelyes kapcsolatokat epitsunk, szemtol szembe, mert az az igazi.
Lepjunk kisse tovabb, egy absztrakcios szinttel fentebb, emelkedjunk az Elysium magassagaiba. Ne egzakt dolgokat irjunk le, hanem erzeseket. Lelki folyamatok tomkelege, melyek az egyenben jatszodnak le, es ezeket kell exteriozalni vagyis kivetiteni. A muveszet most mar az, hogy tegyuk mindezt olyan formaban, hogy ez a kivulallo szamara is erheto legyen.
Az erzeseink az enunk szerves reszei. Ezeket generaljak a kulso es belso hatasok, melyek ernek bennunket eletunk soran. Boldogsag, orom, banat, elkeseredes, szeretet, gyulolet, vonzalom, undor es a sor vegellathatatlan. No persze ezek mindenikere maskeppen reagalunk es ennek altalaban fizikailag is "hangot" adunk. Mosolygunk, konnyezunk, fintorgunk, sohajtozunk, csillog a szemunk es meg megannyi kis apro jel uralkodik el rajtunk, ha erzeseinket kivetitjuk. Megis ezek a jelzesek, melyek lassuk be nagyreszt vizualisak, nem elegendoek ahhoz, hogy azok tartalmat (az erzeseket) teljes mertekben at tudjuk adni egy kivulallonak. Mi ennek az oka?
Nos az elso es legfontosabb es en ebben latom minden lehetseges baj forrasat, hogy komoly dimenzio valtas szukseges. Az erzeseink bennunk jonnek letre es nekunk ezeket egyszeru szavakba kell ontenunk. Ketsegtelen, barmely gazdag is lenne egy nyelv, nem kepes teljes mertekben oly komoly erzeseket leirni, mint orom vagy banat, szeretet, szerelem, gyulolet, stb. Csak nagyon szaraz modon tudjuk leirni, hogy mit erzunk es persze mindezt metakomunikacioval is megtamogatjuk de szerintem nem eleg. Ugy a nyelv, mint a kulonfele metakommunikacios eszkoz (test mozgasok, szemek, ajkak, haj, stb) nagyon szegenyes kellektarnak bizonyulnak.
A masik dolog meg az, hogy a kulonfele egyedek kulonfele nyelvet beszelnek. Itt nem mas nyelvrol beszelek, hanem egy azon nyelvben egy adott szo mas-mas jelentessel bir a kulonbozo egyedek szamara. Ez meg hatalmas ellenteteket es felreerteseket szul es ez az ami igencsak zsakutcaba vezet. Lam-lam, megis csak nehez ez a kommunikacio.
Egy ujabb problema, ami szorosan osszefugg az elozo okkal, espedig a teny, hogy leven kulonbozoek vagyunk, bizonyos szavak, helyek, fogalmak kulonbozo erzeseket valtanak ki az emberekben. Pl. van Vasarhelyen egy hely a Kovesdombon, ami nekem igencsak nagy horderovel bir es eletem egy fontos resze kapcsolodik hozza, mig masok meg naponta elmennek mellette de nekik nem jelent semmit. Gondolom ezekkel mindenki igy van. Egy elokvens pelda szinten az eletembol az iskolam. Ahanyszor haza utazom, mindig szoritok arra egy kis idot, hogy elsetaljak az iskolahoz es engedjek egy kis idot a nosztalgianak. Nekem mindig is szivugyem marad az iskolam. Gondolom masoknak nem igazan jelen nagy dolgot es nem igazan ebreszt bennuk kulonosebben semmit. Kulonbozoek vagyunk.....
Es legutolso sorban leven, hogy emberi kommunikaciorol beszelunk, meg van egy igencsak komoly akadaly. Egy kommunikacioban mindenkinek van szerepe. Van aki informaciot kozol. Van persze az informaciot tovabbito kozeg amit manapsag erzekszerveink eszlelnek (hallas, latas, szaglas, izleles, tappintas) es ne feledkezzunk meg a Hatodik erzekszervunkrol. No es van a masik oldal a receptor. Hiaba kozlunk informaciot ha erre a masik oldal nem vevo. Lehet, mert nem erdekli, szamara hasztalan informaciot kozlunk, lehet hogy nem erti az informaciot (lasd fentebbi magyarazatok) vagy nem olyan formaban talaljuk, hogy az erdekes legyen a fogado fel szamara.
Igy gyorsan osszefoglalva, bizony hamar rajovunk, hogy nem is olyan konnyu kommunikani. Vegtelenul fontos dolog az eletunkben es hat nem egyszeru. Nagyon ugyesen kell banni a bizonyos technikakkal, hogy sikeruljon kommunikacios csatornakat kialakitani a korulottunk forgo vilaggal.
Ma ebben a futo vilagban, tudjunk megallni es beszelni es mosolyogni es szeretni es persze vicsorogni ha kell de tegyuk meg, mert ennek van igazan erteke. Tudom, hogy ma lehet levelet irni, es gyors szoveges uzeneteket irni, netan egy video konferencian reszt venni de ezek csak segitenek, tulzott hasznalatuk nem vezet jora. Keritsunk idot arra, hogy szemelyes kapcsolatokat epitsunk, szemtol szembe, mert az az igazi.
Tudom, morbidnak tunhet, de ez is az eletunk resze. Irtozunk tole es tabukent kezeljuk, mert egyszeruen nem tudjuk megmagyarazni es meggatolni sem, de megis resze az eletunknek, ha akarjuk ha nem.
Egy nagyon kedves baratom edesanyja hagyott itt bennunket es ha nem is kozvetlenul de kozvetve erintett a dolog es igencsak elgondolkoztatott. Ilyenkor jovunk ra, hogy milyen torekenyek vagyunk es mig ma vagyunk holnap mar nem. Ketsegtelen, hogy erzelmi viszonyok fuznek halottainkhoz es ha nem is merjuk bevallani magunknak, titkon remeljuk, hogy netan feltamadnak, mint Lazar egykoron Jezus kialtasara (lasd Janos Evangelium). Nehezen tudjuk elengedni a hallottainkat, hisz beszelni akarunk veluk, veluk akarunk lenni es szeretnenk mindazt az idot bepotolni, ami mar elszaladt. De ilyenkor mar keso es sok emberben ott reked a buntudat. Nem kivanom senkinek, hogy igy eljen, ilyen tudattal.
Megjegyzes: Sajnos most ugy erzem, hogy nem tudom folytatni a jelen irast de talan egy napon sikerul visszaterni ra es tovabb folytatni.
Egy nagyon kedves baratom edesanyja hagyott itt bennunket es ha nem is kozvetlenul de kozvetve erintett a dolog es igencsak elgondolkoztatott. Ilyenkor jovunk ra, hogy milyen torekenyek vagyunk es mig ma vagyunk holnap mar nem. Ketsegtelen, hogy erzelmi viszonyok fuznek halottainkhoz es ha nem is merjuk bevallani magunknak, titkon remeljuk, hogy netan feltamadnak, mint Lazar egykoron Jezus kialtasara (lasd Janos Evangelium). Nehezen tudjuk elengedni a hallottainkat, hisz beszelni akarunk veluk, veluk akarunk lenni es szeretnenk mindazt az idot bepotolni, ami mar elszaladt. De ilyenkor mar keso es sok emberben ott reked a buntudat. Nem kivanom senkinek, hogy igy eljen, ilyen tudattal.
Megjegyzes: Sajnos most ugy erzem, hogy nem tudom folytatni a jelen irast de talan egy napon sikerul visszaterni ra es tovabb folytatni.
Lam-lam ujabb fogalmak melyek manapsag nem igazan ernek sokat. A tarsadalom es benne mi is igencsak kezdunk megfeledkezni ezekrol a fogalmakrol. Manapsag kevesen hasznaljak es meg kevesebben alkalmazzak. Barmit hajlandok vagyunk megigerni, mert az adott helyzet ugy koveteli de a teljesitesrol mar regen megfeledkezunk. Kisse fura de egyre tobb ilyen esettel talalkozom. Mi lehet ennek az oka?
Talan az illeto szoveg kornyezetben jol mutat egy igeret, az adott szo, megis mikor teljesiteni kell akkor mar minden elillan. Magaval ragad a tarsalgas es imponalni akarunk masoknak talan onmagunknak. Ki tudja? De mara ez ma mar ossznepi betegsegnek szamit. Eligerkezunk de nem megyunk el, es idopontrol ne is beszelgessunk. Erdekes modon a legtobb negativ tapasztalatom a business szektorban van. Komoly uzletemberekkel szoktam talalkozni de a pontos idot nem ismerik. Majd, nemsokara, jovok-jovok es meg sorolhatnam a listat. Fura. Az uzleti etika pedig a pontossag mezsgyejen kellene csucsosodjon es ennek ellenere teljes a kaosz. Talan uj alapokra helyeztek az uzleti etikat es en lemaradtam rola.... Talan igen, talan nem?!
Fura ez a vilag. Neha nem ertem.
Talan az illeto szoveg kornyezetben jol mutat egy igeret, az adott szo, megis mikor teljesiteni kell akkor mar minden elillan. Magaval ragad a tarsalgas es imponalni akarunk masoknak talan onmagunknak. Ki tudja? De mara ez ma mar ossznepi betegsegnek szamit. Eligerkezunk de nem megyunk el, es idopontrol ne is beszelgessunk. Erdekes modon a legtobb negativ tapasztalatom a business szektorban van. Komoly uzletemberekkel szoktam talalkozni de a pontos idot nem ismerik. Majd, nemsokara, jovok-jovok es meg sorolhatnam a listat. Fura. Az uzleti etika pedig a pontossag mezsgyejen kellene csucsosodjon es ennek ellenere teljes a kaosz. Talan uj alapokra helyeztek az uzleti etikat es en lemaradtam rola.... Talan igen, talan nem?!
Fura ez a vilag. Neha nem ertem.
Kedves Olvaso,
Kivanok neked egy sikerekben gazdag, oromokkel teletuzdelt Boldog Uj Evet es meg csak annyit, hogy terveidet es almaidat tudd megvalositani ebben a valsagos idoben.
En siztem, kirandultam, buliztam, vagyis egyszoval nagyon jol ereztem magam Borszek romos villai kozott es szomoruan kellett tapasztalnom, hogy ma-holnap amolyan Zsil volgyi szellem varosra fog hasonlitani. Elhagyott hazak, felegetett padlozat, es csend.
Eleg sok fenykepet sikerult elsutni, nehany itt megtalalhato magarol Borszekrol es kornyekerol mig ezek a Jegbarlangban keszultek. Sajnos a sipalyan nem keszultek fenykepek de nagyon jol ereztuk magunkat, jo volt baratokkal sizni, megosztani a felvonocsakany felet es beszelgetni mikozben csak egyre araszoltunk felfele Heviz lankain.
Kivanok neked egy sikerekben gazdag, oromokkel teletuzdelt Boldog Uj Evet es meg csak annyit, hogy terveidet es almaidat tudd megvalositani ebben a valsagos idoben.
En siztem, kirandultam, buliztam, vagyis egyszoval nagyon jol ereztem magam Borszek romos villai kozott es szomoruan kellett tapasztalnom, hogy ma-holnap amolyan Zsil volgyi szellem varosra fog hasonlitani. Elhagyott hazak, felegetett padlozat, es csend.
Eleg sok fenykepet sikerult elsutni, nehany itt megtalalhato magarol Borszekrol es kornyekerol mig ezek a Jegbarlangban keszultek. Sajnos a sipalyan nem keszultek fenykepek de nagyon jol ereztuk magunkat, jo volt baratokkal sizni, megosztani a felvonocsakany felet es beszelgetni mikozben csak egyre araszoltunk felfele Heviz lankain.
Elmult a Karacsony es most sikerult nekem is egy kis idot szakitanom az irasra. Ez egy tartozas egy regebbi beszelgetes kapcsan. Egy kedves ismerosom nem ertett velem egyet azokrol melyeket a szavazasrol irtam, igy gondoltam irok nehany sort ez ugyben.
Ezert jo kicserelni a velemenyeket, mert igy az embernek lehetosege van latni azt, hogy masok hogyan velekednek hasonlo dolgokrol es ilyenkor derul csak ki igazan, hogy milyen kulonbozoen gondolkodunk. Legutobb a szavazasrol irtam es buzditottam, hogy mindenki menjen el szavazni, es ne maradjon el a szavazastol. Szerintem az emberek nagyresze ki van abrandulva a politikusainkbol. Joggal. Ezt a fejezetet nem is akarom most taglalni, mert teljes csalad regenyt irhatnank belole.
Ma mar tudjuk mi az eredmeny. A magyar kepviselok ellenzekbe szorultak es egeszen erdekes tobbsegi kormany koalicio alakult ket regi rivalis reszvetelevel de a hatalom mamora bizony sok kompromisszumra kepes. A magyarsag kepviseloi most fizetik annak a tobbszinu politikajuknak az arat melyet evek ota csinalnak. Meg is ertem, hogy nem kerultek kormanyra. Szanalmas volt a magyarazkodas, de valamit elo kellett halaszni es magyarazni es ehhez meg nagyon ertunk meg ha kisse nehezen is megy a magyarazkodas, es sok benne az "aaaaaa" de magyarazni azt tudunk. De ne is errol beszeljunk.
A szavazas a demokracia egyik alappillere es mar az Agora-n is jelenkezett. Itt mindenkinek alkotmanyos joga, hogy vezetoirol szavazzon es ebben ne befolyasoljak. Szabad akaratabol dontson arrol, hogy ot ki kepviselje. No persze az onosen kikialtott kepviselok mibenlete hagy nemi kivannivalot, de ez mar megint mas iras lenne.
Erdekes modon hajlamosak vagyunk, hogy ha sarokba szoritanak eloallunk es koveteljuk a jogainkat es demokraciat emlegetunk. A szavazas egy ilyen jog es megsem elunk vele. Fura, nem de? Alkotmany biztositotta jog es megsem koveteljuk, sot mikor szavazni kell, mar mela undorral gondolunk ra. Fiatal demokraciaban elunk, nem is igazan tudjuk mit kezdjunk vele. A kommunizmusban is lehetett szavazni de ott a szavazat tenyleg nem szamitott, mert Ceausescu elvtars mindig hatalmas elonnyel nyert. Na ez azert ma mar nem igy van. Ha hinni tudunk a partatlan valaszto bizottsagoknak, akkor a szavazat szamlalas tenyleg azt tukrozi, amit az emberek szavaztak. Csalas mindenhol van, de atlagban szerintem a szavazas becsuletes dolog es a nep akaratat tukrozi.
Azzal, hogy elmegyunk szavazni azt bizonyitja, hogy eleget tettunk allampolgari kotelessegunknek es szavazatunkkkal hozzajarulunk egy jobb jovo epitesehez. No persze politikusaink, eloljaroink sokszor igencsak nem oda valo szemelyek es nem ugy kepviselik az erdekeinket ahogy szeretnenk, de hat, mint azt irtam elobb is, a kepviseloinket sajnos nem direkt modon valasztjuk, habar a nevreszolo szavazas most is igencsak ereztette a kulonbozo szemelyek irant erzett szimpatiakat. Ez is a hosszu utnak a demokraciahoz vezeto egyik allomasa, es remelem, hogy elobb-utobb Romania is teljesen demokratikus allamma valtozhat.
Ha valaki nem akar valakire voksolni, akkor ezt is kifejezheti, azzal, hogy ervenytelen szavazocedulat dob az urnaba. Ez lehet olyan cedula amelyen sehol sincs pecset de a biztonsag kedveert javaslom, hogy jo ovodas modjara, pecseteljek ossze a szavazocedulat igy biztosak lehetunk, hogy senki nem el vissza johiszemusegunkkel.
Az ervenytelen szavazocedula azt mutatja, hogy az embereket erdekli az orszag sorsanak alakulasa, de sajnos egy part sem tudja nyujtani azt, amire a szavazonak szuksege van. Azzal, hogy tavol maradunk a szavazattol, nem dontheto el, hogy milyen akarat vezerel. Nem tudtunk elmenni, mert eppen elmentunk kirandulni, nem mentunk el, mert megcsomoroltunk a politikatol, egy politikai part es kepviselo sem erdemes arra, hogy bizalmunkkal kituntessuk, stb. A tartozkodas sosem ad megoldast. Lehet, hogy ideig oraig megoldja a problemat de elobb-utobb mindenkinek el kell dontenie, hogy mit akar.
Ezert jo kicserelni a velemenyeket, mert igy az embernek lehetosege van latni azt, hogy masok hogyan velekednek hasonlo dolgokrol es ilyenkor derul csak ki igazan, hogy milyen kulonbozoen gondolkodunk. Legutobb a szavazasrol irtam es buzditottam, hogy mindenki menjen el szavazni, es ne maradjon el a szavazastol. Szerintem az emberek nagyresze ki van abrandulva a politikusainkbol. Joggal. Ezt a fejezetet nem is akarom most taglalni, mert teljes csalad regenyt irhatnank belole.
Ma mar tudjuk mi az eredmeny. A magyar kepviselok ellenzekbe szorultak es egeszen erdekes tobbsegi kormany koalicio alakult ket regi rivalis reszvetelevel de a hatalom mamora bizony sok kompromisszumra kepes. A magyarsag kepviseloi most fizetik annak a tobbszinu politikajuknak az arat melyet evek ota csinalnak. Meg is ertem, hogy nem kerultek kormanyra. Szanalmas volt a magyarazkodas, de valamit elo kellett halaszni es magyarazni es ehhez meg nagyon ertunk meg ha kisse nehezen is megy a magyarazkodas, es sok benne az "aaaaaa" de magyarazni azt tudunk. De ne is errol beszeljunk.
A szavazas a demokracia egyik alappillere es mar az Agora-n is jelenkezett. Itt mindenkinek alkotmanyos joga, hogy vezetoirol szavazzon es ebben ne befolyasoljak. Szabad akaratabol dontson arrol, hogy ot ki kepviselje. No persze az onosen kikialtott kepviselok mibenlete hagy nemi kivannivalot, de ez mar megint mas iras lenne.
Erdekes modon hajlamosak vagyunk, hogy ha sarokba szoritanak eloallunk es koveteljuk a jogainkat es demokraciat emlegetunk. A szavazas egy ilyen jog es megsem elunk vele. Fura, nem de? Alkotmany biztositotta jog es megsem koveteljuk, sot mikor szavazni kell, mar mela undorral gondolunk ra. Fiatal demokraciaban elunk, nem is igazan tudjuk mit kezdjunk vele. A kommunizmusban is lehetett szavazni de ott a szavazat tenyleg nem szamitott, mert Ceausescu elvtars mindig hatalmas elonnyel nyert. Na ez azert ma mar nem igy van. Ha hinni tudunk a partatlan valaszto bizottsagoknak, akkor a szavazat szamlalas tenyleg azt tukrozi, amit az emberek szavaztak. Csalas mindenhol van, de atlagban szerintem a szavazas becsuletes dolog es a nep akaratat tukrozi.
Azzal, hogy elmegyunk szavazni azt bizonyitja, hogy eleget tettunk allampolgari kotelessegunknek es szavazatunkkkal hozzajarulunk egy jobb jovo epitesehez. No persze politikusaink, eloljaroink sokszor igencsak nem oda valo szemelyek es nem ugy kepviselik az erdekeinket ahogy szeretnenk, de hat, mint azt irtam elobb is, a kepviseloinket sajnos nem direkt modon valasztjuk, habar a nevreszolo szavazas most is igencsak ereztette a kulonbozo szemelyek irant erzett szimpatiakat. Ez is a hosszu utnak a demokraciahoz vezeto egyik allomasa, es remelem, hogy elobb-utobb Romania is teljesen demokratikus allamma valtozhat.
Ha valaki nem akar valakire voksolni, akkor ezt is kifejezheti, azzal, hogy ervenytelen szavazocedulat dob az urnaba. Ez lehet olyan cedula amelyen sehol sincs pecset de a biztonsag kedveert javaslom, hogy jo ovodas modjara, pecseteljek ossze a szavazocedulat igy biztosak lehetunk, hogy senki nem el vissza johiszemusegunkkel.
Az ervenytelen szavazocedula azt mutatja, hogy az embereket erdekli az orszag sorsanak alakulasa, de sajnos egy part sem tudja nyujtani azt, amire a szavazonak szuksege van. Azzal, hogy tavol maradunk a szavazattol, nem dontheto el, hogy milyen akarat vezerel. Nem tudtunk elmenni, mert eppen elmentunk kirandulni, nem mentunk el, mert megcsomoroltunk a politikatol, egy politikai part es kepviselo sem erdemes arra, hogy bizalmunkkal kituntessuk, stb. A tartozkodas sosem ad megoldast. Lehet, hogy ideig oraig megoldja a problemat de elobb-utobb mindenkinek el kell dontenie, hogy mit akar.
Kedves Barátaim,
Kivánok Nektek es családotoknak egy békés, szeretetteljes Karácsonyt es egy örömökben gazdag, Istentől megáldott Boldog Új Évet!
"Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában" (Luk 2, 10-11)
Szeretettel,
Szilárd
"Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában" (Luk 2, 10-11)
Szeretettel,
Szilárd
Ui. Egy percre felejtsétek el a készülődéseket, az ajándékokat, a rohanást és csak gondoljatok a másikra szeretetben. Ez az én ajándékom nektek Karácsonyra.
Mit is lehetne ujat irni a Karacsonyrol? Hat ha en nem is tudok, az ajandek arusok bizonyara tudnanak. Csak ugy roskadoznak a kirakatok a szebbnel szebb ajandekoktol, no es persze ez az arukban is igencsak megmutatkozik. Es persze mi mit csinalunk, mint a fogyaszto tarsadalom diszes polgarai? Eleget teszunk folottebb nemes tarsadalmi kotelessegeinknek es fogyasztunk. Fenyarban usznak a varosok es mar december eleje ota mindenki masrol sem beszel csak a Karacsonyrol. Ha lehet ugy fogalmazni nagyreszunk inkabb a keszulodesekrol beszel, mintsem magarol a Karacsonyrol.
Fellapozzuk a recept konyveket es ujabb finomabbnal finomabb sutemenyek varnak elkeszitesre no es persze mindenki toltott kaposztahoz vasarolja az alapanyagokat. Nalunk Erdelyben legalabb is ez is van. Magyarorszagon inkabb a halaszlevet reszesitik elonybe. Helyek es szokasok. Vagyis igencsak nagy a keszulodes, foleg a kereszteny vilagban, de Japanban is igencsak varjak sokan a Karacsonyt, mert akkor ajandekok cserelnek gazdat meg a messzi szigetorszagban is. Fura de igy van. Mig regebb igencsak vallasos jellege volt az unnepnek, manapsag inkabb a keszulodesrol szol es foleg az ajandekokrol. Nincs is ezzel baj, hisz egy jol valasztott ajandek oromet szerezhet annak, aki kapja, es oromet jelenhet annak is aki adja.
Van egy roman zsidobol atkeresztelkedett ortodox remete, nev szerint Nicu Steinhardt, aki igencsak maradandot alkotott a roman vallas filozofiaban, annak ellenere, hogy a kommunista hatalom meghurcolta es sok evig bortonbe vetette halado gondolkodasa es rendithetetlen Isten hite miatt. O neki van egy konyve, melynek cime "Daruind vei dobindi" (Through Giving You Shall Receive) mely az Isteni nagysagrol tesz tanubizonysagot. (Megjegyzes: A kony eleg komoly elotanulmanyt igenyel de nem lehetetlen elolvasni. 1992 jelent meg post-mortem kiadasban. Ha valakit erdekel szivesen a rendelkezesere bocsajtom. Hasonloan javaslom a "Jurnalul fericirii" c. (Happiness Diary) munkat is, szinten Steinhard tollabol. Steinhard-nak igaza van, odaadassal lehet birtokolni valamit.
De terjunk csak vissza a Karacsonyra. Keszulodunk, jarjuk az uzleteket es mindent megteszunk, hogy az a legjobbra sikeruljon. Manapsag mar az ajandekok arat is figyeljuk hisz milyen dolog az ha olcso ajandekot adunk valakinek. Sajnos ezt diktalja a tarsadalom es nagyreszunk sikerrel azonosulni is tud ezzel a tarsadalmi elvarassal. A vegen mar kezdunk beleorulni a sok keszulodesbe, a megfelo ajandek kivalasztasaba es meg mindig nem tartunk sehol, hisz a Karacsony meg messze van.
Mire oda jutunk, hogy eljon a Szent Este, semmire sincs kedvunk, csak aludni akarunk, netan megkostolni az illatos toltott kaposztat es megnezni, hgy mit is hozott az Angyal a gombokkel es egokkel diszitett Karacsonyfa lehajlo agai ala. Pedig a Karacsony nem errol szol. A Karacsony a csaladrol szol, a szeretetrol, a meghittsegrol es nem utolso sorban az Isteni gyermek szuleteserol. Ez a Karacsony, ez az igazi ajandek. De errol sajna manapsag mar csak oly ritkan beszelunk. Az emberek elfelejtenek karacsonyi dalokat enekelni es oromuk is csak feluletes. A gyertyakat is elektromos feny helyettesiti a legtobb helyen, pedig ha tudnak, hogy mily csodalatos gyertyafenynel "Menybol az angyal"-t enekelni es igazan erezni, hogy ez a csalad unnepe, a szeretet unnepe es ennel nincs fontosabb, ha van ajandek a fa alatt, ha nincs.
Engem mindig boldogsaggal tolt el ez az unnep, mert hiszem es vallom, hogy csodak vannak es ez pontosan olyan este mikor a csodak valora valnak. Sosem hagynek ki egyetlen Karacsonyt sem, hogy ne legyek a csaladommal, a szeretteimmel es veluk egyutt orvendhessek mindannak ami Istentol adatott. Annak a kis fenyonek, a nehany disznek, a pislakolo gyertyaknak es maganak az unnepnek. Csodalatos elmeny. Nekem az az igazi ajandek, ha latom azokat akiket szeretek es latom, hogy ok is hasonloan orvendenek. Nekem ez a Karacsony. Ez az ajandek, a csoda.
No persze ez nem azt jelenti, hogy nem veszek ajandekokat. De, szoktam, de manapsag mind kevesebb es kevesebb idot szanok rajuk. Jol megvalasztom oket es aranylag mindig celba talalnak. Most azonban van egy ajandek aminek a sorsat meg nem tudom pontosan, de mar van otletem rola. Valami szep, kedves, diszkret de elegans a maga nemeben es nem utolso sorban a jovendobeli gazdajanak tessek. Egesz komoly fejtoro, nem de?
Levelet az iden nem irtam az Angyalnak, de irtam egyet regebb es ha nem tevedek, van ra eselyem, hogy az iden a kereseim beteljesedjenek. Kiderul, de en bizom benne, hogy igen.
Mindenkinek javaslom, hogy rajzoljon egy kepzeletbeli szivet, melyet osszon fel az ev napjaira es szinezze be oket pirosra mikor ugy iteli meg, hogy jo volt, mig feketere azokat mikor ugy erzi, hogy bizony rossz volt. Ha a rajzolassal megvolnank, akkor ki ki maga eldontheti, hogy mennyire volt jo az illeto evben es ennek fuggvenyeben szamitson az Angyal jovetelere. Barmi is lenne az eredmeny, egy dolog bizonyos. Isten egyforman szeret bennunket es az Angyal mindenkihez eljut.
Kivanok Mindenkinek Kellemes Karacsonyi Unnepet, kivanom, hogy mindenki tolthesse a Szent Estet szerettei koreben es mindenki emlekezzen arra, hogy ez az este nem csak az ajandekokrol szol, hanem a szeretetrol, a csaladrol es a oromrol melyet az Isten gyermek Jezus Krisztus szuletese jelentette az emberisegnek!
Erdekes dolgot tapasztalok. Az emberek teljesen kiabrandultak a politikabol es egyszeruen nem mennek szavazni. Van hozza joguk es megsem teszik. Jomagam ugy gondolom, hogy kell szavazni es ha nemtetszesunket akarjuk kifejezni, akkor adjunk le ervenytelen szavazatot de eljunk a szavazati jogunkkal.
Nagyon ugyesen csinalja az ember. Vedi onmagat. A negativ elmenyeket megszuri es csak a pozitiv es kellemes elmenyeket tartja eszbe. Ez egyfajta vedelmi mechanizmus s amint azt tapasztaljuk, igencsak mukodik. Most ugorjunk vissza az idoben 20 evet...
Szilard ekkor buszke pionir es osztag parancsnok ha nem tevedek. Lam-lam, mar megint csak a szep es kellemes elmenyek. Jo lett volna osztaly parancsnoknak is lenni, de oda jobban kellett volna tanulni es Csilla baratnom, mindig megelozott igy hat maradt az osztag parancsnoki beosztas. De bizony milyen elet volt az. Marosvasarhely, Sport Iskola, a tanaraim, a barataim es azok a tokeletes evek a Kovesdombon. Igen, tudom, hogy talan megsem igy kellene, de akkor mindezt en ugy lattam es ma sem banom azokat az evek, sot ...., eletem egyik legszebb idoszaka volt. Fontos megjegyezni, hogy az akkori velemenyemet az akkori viszonyitasi rendszerben alakitottam, es mint azt tudjuk, minden esemeny mas es mas ha mas rendszerben helyezzuk el a megfigyelot.
Lepjunk csak tovabb, mert meg beleesunk az ido kelepcejebe es rogvest elkezdunk nosztalgiazni. Szilard akkor nem tudta igazan mit jelent a Nyugat csak annyit tudott, hogy volt rokonsag Nemetorszagban, neha latta ennek a kulfoldi rokonsagnak a hasznat, is hisz Rama margarint zabalhatott nagy buszken es Haribo gumicukrot tomkodhetett magaba no es neha egy-egy tejes csokoladet. Valami elkepzelhetetlen volt. No es persze szuleivel hallgatta a Szabad Europa Radiot es igy ertesult arrol, hogy Ceausescu elvtars igencsak persona non grata kulfoldon. Sosem tudta, hogy nez ki a Nyugat, csak annyit tudott, hogy az ott mas, vannak nyugati autok es az emberek fenemod gazdagok no es persze van rago es csoki, ami nalunk nem volt. Es neha hallotta, hogy emberek kiszoktek Nyugatra. Ennyi.
Szilard akkor meg nem fogta fel, hogy akkor az emberek es az o szulei sem mehettek csak ugy kenyukre-kedvukre kulfoldre. Szilard csak annyit tudott, hogy edesanyja egyszer volt Magyarorszagon, de neki ez is eleg volt, hogy erre buszke legyen. De nem is ez volt a fontos akkor. Sokkal inkabb az, hogy kiranduljunk, nagyszulokhoz utazzunk es eljuk a 80' evek nekunk szant reszet.
Es 89 decembereben megfordult minden. Szabadok lettunk. Emlekszem az elejen nem tudtuk mit is kell kezdeni vele. Orvendtunk, Karacsony volt es egybol minden megvaltozott. Jol emlekszem, hogy a Bolyai utca tetejen lehetett kifizetni az utlevelre az illeteket es oras sorokat kellett allni, mert ha mar az ember szabad, akkor utazni akar, nem de? No persze szentul meg vagyok gyozodve, hogy sokan nem foltetlenul az utazas elmenyet reszesitettek akkor elonybe, hanem vasarolni akartak kulfoldon es azt eladni, de hat ertsuk meg oket is. Akkor meg mas idoket jartunk. Az emberek nem tudtak mit is kezdjenek a szabadsagukkal. Ok sem, en sem es sokan nem. Egyesek tudtak es ki is hasznaltak. Ma mar politikusoknak hivjak magukat, akkor meg mas volt a nevuk de meg ez sem fontos.
Szilard ekkor buszke pionir es osztag parancsnok ha nem tevedek. Lam-lam, mar megint csak a szep es kellemes elmenyek. Jo lett volna osztaly parancsnoknak is lenni, de oda jobban kellett volna tanulni es Csilla baratnom, mindig megelozott igy hat maradt az osztag parancsnoki beosztas. De bizony milyen elet volt az. Marosvasarhely, Sport Iskola, a tanaraim, a barataim es azok a tokeletes evek a Kovesdombon. Igen, tudom, hogy talan megsem igy kellene, de akkor mindezt en ugy lattam es ma sem banom azokat az evek, sot ...., eletem egyik legszebb idoszaka volt. Fontos megjegyezni, hogy az akkori velemenyemet az akkori viszonyitasi rendszerben alakitottam, es mint azt tudjuk, minden esemeny mas es mas ha mas rendszerben helyezzuk el a megfigyelot.
Lepjunk csak tovabb, mert meg beleesunk az ido kelepcejebe es rogvest elkezdunk nosztalgiazni. Szilard akkor nem tudta igazan mit jelent a Nyugat csak annyit tudott, hogy volt rokonsag Nemetorszagban, neha latta ennek a kulfoldi rokonsagnak a hasznat, is hisz Rama margarint zabalhatott nagy buszken es Haribo gumicukrot tomkodhetett magaba no es neha egy-egy tejes csokoladet. Valami elkepzelhetetlen volt. No es persze szuleivel hallgatta a Szabad Europa Radiot es igy ertesult arrol, hogy Ceausescu elvtars igencsak persona non grata kulfoldon. Sosem tudta, hogy nez ki a Nyugat, csak annyit tudott, hogy az ott mas, vannak nyugati autok es az emberek fenemod gazdagok no es persze van rago es csoki, ami nalunk nem volt. Es neha hallotta, hogy emberek kiszoktek Nyugatra. Ennyi.
Szilard akkor meg nem fogta fel, hogy akkor az emberek es az o szulei sem mehettek csak ugy kenyukre-kedvukre kulfoldre. Szilard csak annyit tudott, hogy edesanyja egyszer volt Magyarorszagon, de neki ez is eleg volt, hogy erre buszke legyen. De nem is ez volt a fontos akkor. Sokkal inkabb az, hogy kiranduljunk, nagyszulokhoz utazzunk es eljuk a 80' evek nekunk szant reszet.
Es 89 decembereben megfordult minden. Szabadok lettunk. Emlekszem az elejen nem tudtuk mit is kell kezdeni vele. Orvendtunk, Karacsony volt es egybol minden megvaltozott. Jol emlekszem, hogy a Bolyai utca tetejen lehetett kifizetni az utlevelre az illeteket es oras sorokat kellett allni, mert ha mar az ember szabad, akkor utazni akar, nem de? No persze szentul meg vagyok gyozodve, hogy sokan nem foltetlenul az utazas elmenyet reszesitettek akkor elonybe, hanem vasarolni akartak kulfoldon es azt eladni, de hat ertsuk meg oket is. Akkor meg mas idoket jartunk. Az emberek nem tudtak mit is kezdjenek a szabadsagukkal. Ok sem, en sem es sokan nem. Egyesek tudtak es ki is hasznaltak. Ma mar politikusoknak hivjak magukat, akkor meg mas volt a nevuk de meg ez sem fontos.
Szilard elso kulfoldi utja Magyarorszagra vezetett 1990 nyaran. Jo tanulo volt igy hat nehany kedves osztalytarsaval kiutazhatott Magyaroszagra, amibol csak Miskolc es Debrecen maradt meg benne, no meg egy rendes befogado csalad, aki elvitte oket nyar kozepen egy szabadteri jegpalyara korcsolyazni. Ez valami mennyei dolog volt, Szilard nem is ertette. Es rogvest meg is szerette a Nyugatot. No persze Magyarorszag nem Nyugat, legjobb esetben kozep-kelet Europa, es ma mar sokkal inkabb Balkan, de akkor neki a Nyugat megtestesitoje volt. Tetszett neki, mas volt, az emberek magyarul beszeltek es sok volt a bolt es lehetett bameszkodni es minden olyan dolog amire meg gondolni sem lehetett mikor meg a regi rendszerben tengette fiatal diakeveit.
Es teltek az evek. Szilardot vonzotta a Nyugat, de egyelore csak Magyarorszagra tudott utazni vizum nelkul. Gyujtotte a penzet es ha tehette tobbszor is visszatert ebbe az orszagba, ahol mindig latott valami ujat, valamit amit otthon nem. Mindig orommel utazott meg ha az ut eleg kellemetlen volt is. Szilard emlekszik a hosszu utazasokra, a pihenokre, a lerobbant buszokra es vegellathatatlan sorokra a hatarnal de ez sem tantoritotta vissza. Evente, ketevente mindig sikerult kijutnia Magyarorszagra es ez neki nagyon nagy dolog volt.
Szilard elkerult egyetemre es onnan egyenesen vezetett az ut Magyaroszagra. Szilard elkezdett tobbet jarni Magyarorszagra, meg egy Orszagos Tudomanyos Diakkori Kulondijat is bezsebelt Sziszi baratjaval egyetembe es hat akkor igy mentek a dolgok. No es akkor hajokazott a Dunan eloszor es osztottak Sziszivel az eszt a setahajo felso fedelzeten. Milyen reg is volt az.
Kesobb Szilard Doktori Iskolaba jelenkezett es hova mashova, mint Budapestre. Kepzeljunk csak bele, egy marosvasarhelyi egyszeru fiatal erdelyi magyar ertelmiseg Budapesten tanit az Eotvos Lorand Tudomanyegyetemen es kozben doktori cselekmenyt folytat. Hat nem semmi. Ezt akkor Szilard is igy gondolta. Es akkor kovetkeztek mas orszagok. Es ha tehette akkor mindent meglatogatott, mert szerette a Nyugatot.Vonzotta. Megbabonazta.
No persze akkor a Nyugat nem szerette ot es vizumokkal sujtotta Szilardot, de ez sem volt akadaly. Szilard hajthatatlan volt. Allta a sorokat a kovetsegek lepcsoin, mert vonzotta a Nyugat. Es utazott es latott es ez tetszett neki. Latta, hogy lehet maskeppen is elni es szomoruan tapasztalta, hogy fiatalsaganak vara mely felnevelte es utjara inditotta csak jobban sulyed az ingovanyba es azokat a kedves embereket akiket oly nagyon szeret elsullyednek es elvesznek a forgatagban. Ez nem tetszett Szilardnak. Ennek ellenere, hajtotta a megimeres, az uj dolgok iranti vonzalom es mindaz ami Nyugat.
Es Szilard turte a megalaztatasokat melyeket el kellett viselnie az egyes hataratkeloknel. Addig sosem volt baj ameddig nem kerult elo az utlevele. Ha elokerult, akkor a kedves mosoly rogvest lefagyott a hataror arcarol es a hangnem is valtozott. Szilard ertette nagyjabol, hogy miert bannak vele igy, hisz a honfitarsai ettek meg Becsben a hattyukat es loptak aruhazakbol, netan elfelejtettek a berelt autokat visszaadni, de ezert o nem volt hibas. O csak utazni akart, latni es megismerni es magaba szivni mindazt ami jo es hasznos. De minden kellemetlenseg ellenere o nem tagitott es a vonzalom csak nott.
Azota sok minden megvaltozott es Szilard ma mar bejarta Europat, Azsia egy reszet, Eszak Afrika nehany orszagat es joggal tartja magarol, hogy europai allampolgar szivben es lelekben. Megis, van benne egy adag nosztalgia azokrol az idokrol, mikor meg almodni sem mert volna, hogy szemelyazonosito kartyajaval felfegyverkezve meglatogatja a London Tower-t, netan a Latin negyed utcaiban vacsorazik barataival egy doktori vedes utan vagy eppen barataival forralt bort kortyol Becsben a Karacsonyi Vasaron, netan Kolnben a domot csodalja ejnek idejen es senki sem torodik vele, hogy milyen nyelven beszel, mi szel hozta ide es mit akar. O is csak egy akit megfertozott a Nyugat.
Ui. Szilard mar tervezi Eszak Amerikaban meglatogatni egy gyerekkori jobaratjat akivel sokat utazott mar a vilag tobb reszen es sok utazasi elmeny koti ossze oket (szeltek at kozosen a Gangeszt, utaztak egy riksaban, hajtottak fejet Korosi Csoma Sandor sirjanal Darjeeling tea ultetvenyei kozott, futottak Parizs utcain a TGV-t elerni, reggeliztek Szloveniaban az ut szelen, aludtak Ausztria zold lankain, stb). Ma mar megteheti mindezt, anelkul, hogy ez kulonosebb gondot jelentsen szamara. Veszi az utlevelet, eletronikus repulo jegyet es hop maris atrepult oda ahol ma-holnap egy fekete boru elnok vezeti az orszagot. Hat nem csodalatos mindez? Es Szilard tudja, hogy ez az, es mindez annak koszonheto, hogy tudja honnan indult el es merre tart.
Eppen repulok Budapestre. Kellemesen telt a hetvegem, ledoktoraltam es megis hianyzik valami. Igen, van egy ures resz mindenben. Sok mindent elertem, de az az erzesem nem is igazan orvendek neki. Egy ideig kihivast jelent, de utana mar minden a multe es ujabb kihivasok kovetkeznek. Talan ideje lenne megallni, vagy tan megsem? Nem is tudom mit mondjak. Sokszor az az erzesem, hogy eleg volt maskor meg az, hogy most mi uj fog jonni az eletembe es mar varom vagy keresem az ujabb kihivasokat az ujabb celokat. Erdekes de megis nehez. A nagyobb gond az inkabb az, hogy nem is az a problema, hogy a kihivasok, hanem sokkal inkabb az, hogy egyaltalan nem tudod megosztani az oromoket. Szerintem ez meg letfontossagu.
Jarkaltam a vilagban, lattam, hallottam, megismertem tapasztaltam es annyi informacio aramlik felem, hogy egyszeruen erzem, hogy sokat tudnek adni es megosztani, de neha magam maradok az elmenyekkel es azok szabadsagaval.
Szerintem az elmenyeinket meg kell osztanunk masokkal. Ez elemi kovetelmenye annak, hogy ujabb elmenyekkel gazdagodjunk es akarjunk gazdagodni ujabbakkal. Ez egyfajta visszacsatolas melyre szuksege van az embernek, hogy ujabb es ujabb terveket kovacsoljon es azokat megvalositsa.
Jarkaltam a vilagban, lattam, hallottam, megismertem tapasztaltam es annyi informacio aramlik felem, hogy egyszeruen erzem, hogy sokat tudnek adni es megosztani, de neha magam maradok az elmenyekkel es azok szabadsagaval.
Szerintem az elmenyeinket meg kell osztanunk masokkal. Ez elemi kovetelmenye annak, hogy ujabb elmenyekkel gazdagodjunk es akarjunk gazdagodni ujabbakkal. Ez egyfajta visszacsatolas melyre szuksege van az embernek, hogy ujabb es ujabb terveket kovacsoljon es azokat megvalositsa.
No es most jon a paradox. Neha volna kivel megosztani es megsem teszem. Mi ilyenkor a gond? Nem akarod megosztani, nem Vele akarod megosztani vaggy valami mas az ok. Talan jobban kellene ertekelni azt amink van, amit elertunk? Talan! Nem tudom. Jomagam azt vallom, hogy merjunk nagyok lenni es nagyot gondolni. Ha sikerul (neha) en ezt teszem. Talan az a gond, hogy tul nagyban latom a vilagot es a kis koztes lepeseket kihagyom, netan figyelmen kivul hagyom. Leven kutato, inkabb az otletek hive vagyok, mintsem a teljes kivitelezes. Szerintem az ujdonsag az otletben rejlik es nem a kivitelezesben. Ketsegtelen a kivitelezes is jelenthet kihivast, sot sok esetben tulszarnyalja az otletet. Netan tul eszmei lennek? Lehet.... Kepzeljunk csak bele. Egy picurkat konnyu megalmodni, netan meg a kivitelezes sem jar kulonosebb gonddal de felnevelni az az igazi kihivas.
Minap kaptam egy levelet. Nem erdekes kitol es mi volt benne, de ketsegtelenul egy nagyon fontos informaciot hordozott magaban. Mar reg vartam ezt a levelet es lam a varakozas meghozta a gyumolcset. Jott a level es benne egy targysor ami igencsak meglepett. Nem vartam ilyen valaszt es valljuk be, nagyon kecsegteto volt amit irtak benne, megis úgy dontottem, hogy tul keson jott. Eveket vartam erre a valaszra es megis nem tudtam mar neki orvendeni, sot.
Most eppen azon elmelkedem, így a felhok felett, hogy ennyit vartam ra, megjott vegre a valasz amire vartam es most meg mar teljesen ervenyet vesztette az egesz. Helyes ez így? Lehet ennyire sarkitani? Talan a valasz sem johetett hamarabb, ennyi idore volt szukseg, hogy ez a fajta valasz kialakuljon, de megis szamomra egy letunt dolog ma mar.
Vagyaink kialakulasa hosszu folyamat es akkor miert ne lehetne megvalositani oket meg ha hosszu ideg is tartanak. Valoszinunek tartom, hogy az ido ellenunk fordithajta a vagyainkat es megoli azokat. Elfogadjuk, hogy nem lehet megvalositani es egy ido mulva elfordulunk es ujabb elmenyeket keresunk es uj megvalositasok utan nezunk. Az az erzesem, hogy velem is ez tortent.
Eppen kineztem es valami csodalatos hegyeket latok, tetejuket ho lepi es maris arra gondolok, hogy milyen jo lesz az ev vegen egyutt sizni a barataimmal. No persze nem adjuk fel es megy tovabb az otleteles, hogy mi a jo es rossz es melyek a jo dontesek melyek nem. Az az erzesem, hogy az otthonrol hozottt utravalo pontosan erre eleg, hogy tudjunk kulonbseget tenni jo es rossz kozott es ennek megfeleloen cselekedni. Ezert kulonosen halas vagyok edesanyamnak aki evekig ezen munkalkodott tobb kevesebb sikerrel. Ami meg megoldasra var, az az, hogy talan neha helyezzem eloterbe azt amit erzek, mintsem amit gondolok. Kezdjek rajonni, hogy a vilag nem mindig irhato le egzakt rendszerekkel. Vannak benne ismeretlen foltok, vagy eppen lathatatlanok es ott mar nem ervenyesek a logikus gondolatok vagy ezen eszmerendszerek melyek eletunket vezerlik.
Subscribe to:
Posts (Atom)
