Manapsag igencsak fontos tenyezo az emberek eleteben, hogy hogyan tudjak gondolatainkat elmagyarazni es ezaltal erthetove tenni azt masok szamara. Minap, egy hattertarolo leirasat nehez volt elfogadtatni valakivel, pedig hat mindannyian tudjuk, hogy mi az hogy hattertar. (Szerkesztoi megjegyzes: Altalaban szamitogepek ezen taroljak az informaciot de manapsag mar kulso tarakat is talalni es eleg oket egy madzaggal a gephez kapcsolni. Roviden ez egy adathordozo feluletes definicioja.)
Lepjunk kisse tovabb, egy absztrakcios szinttel fentebb, emelkedjunk az Elysium magassagaiba. Ne egzakt dolgokat irjunk le, hanem erzeseket. Lelki folyamatok tomkelege, melyek az egyenben jatszodnak le, es ezeket kell exteriozalni vagyis kivetiteni. A muveszet most mar az, hogy tegyuk mindezt olyan formaban, hogy ez a kivulallo szamara is erheto legyen.
Az erzeseink az enunk szerves reszei. Ezeket generaljak a kulso es belso hatasok, melyek ernek bennunket eletunk soran. Boldogsag, orom, banat, elkeseredes, szeretet, gyulolet, vonzalom, undor es a sor vegellathatatlan. No persze ezek mindenikere maskeppen reagalunk es ennek altalaban fizikailag is "hangot" adunk. Mosolygunk, konnyezunk, fintorgunk, sohajtozunk, csillog a szemunk es meg megannyi kis apro jel uralkodik el rajtunk, ha erzeseinket kivetitjuk. Megis ezek a jelzesek, melyek lassuk be nagyreszt vizualisak, nem elegendoek ahhoz, hogy azok tartalmat (az erzeseket) teljes mertekben at tudjuk adni egy kivulallonak. Mi ennek az oka?
Nos az elso es legfontosabb es en ebben latom minden lehetseges baj forrasat, hogy komoly dimenzio valtas szukseges. Az erzeseink bennunk jonnek letre es nekunk ezeket egyszeru szavakba kell ontenunk. Ketsegtelen, barmely gazdag is lenne egy nyelv, nem kepes teljes mertekben oly komoly erzeseket leirni, mint orom vagy banat, szeretet, szerelem, gyulolet, stb. Csak nagyon szaraz modon tudjuk leirni, hogy mit erzunk es persze mindezt metakomunikacioval is megtamogatjuk de szerintem nem eleg. Ugy a nyelv, mint a kulonfele metakommunikacios eszkoz (test mozgasok, szemek, ajkak, haj, stb) nagyon szegenyes kellektarnak bizonyulnak.
A masik dolog meg az, hogy a kulonfele egyedek kulonfele nyelvet beszelnek. Itt nem mas nyelvrol beszelek, hanem egy azon nyelvben egy adott szo mas-mas jelentessel bir a kulonbozo egyedek szamara. Ez meg hatalmas ellenteteket es felreerteseket szul es ez az ami igencsak zsakutcaba vezet. Lam-lam, megis csak nehez ez a kommunikacio.
Egy ujabb problema, ami szorosan osszefugg az elozo okkal, espedig a teny, hogy leven kulonbozoek vagyunk, bizonyos szavak, helyek, fogalmak kulonbozo erzeseket valtanak ki az emberekben. Pl. van Vasarhelyen egy hely a Kovesdombon, ami nekem igencsak nagy horderovel bir es eletem egy fontos resze kapcsolodik hozza, mig masok meg naponta elmennek mellette de nekik nem jelent semmit. Gondolom ezekkel mindenki igy van. Egy elokvens pelda szinten az eletembol az iskolam. Ahanyszor haza utazom, mindig szoritok arra egy kis idot, hogy elsetaljak az iskolahoz es engedjek egy kis idot a nosztalgianak. Nekem mindig is szivugyem marad az iskolam. Gondolom masoknak nem igazan jelen nagy dolgot es nem igazan ebreszt bennuk kulonosebben semmit. Kulonbozoek vagyunk.....
Es legutolso sorban leven, hogy emberi kommunikaciorol beszelunk, meg van egy igencsak komoly akadaly. Egy kommunikacioban mindenkinek van szerepe. Van aki informaciot kozol. Van persze az informaciot tovabbito kozeg amit manapsag erzekszerveink eszlelnek (hallas, latas, szaglas, izleles, tappintas) es ne feledkezzunk meg a Hatodik erzekszervunkrol. No es van a masik oldal a receptor. Hiaba kozlunk informaciot ha erre a masik oldal nem vevo. Lehet, mert nem erdekli, szamara hasztalan informaciot kozlunk, lehet hogy nem erti az informaciot (lasd fentebbi magyarazatok) vagy nem olyan formaban talaljuk, hogy az erdekes legyen a fogado fel szamara.
Igy gyorsan osszefoglalva, bizony hamar rajovunk, hogy nem is olyan konnyu kommunikani. Vegtelenul fontos dolog az eletunkben es hat nem egyszeru. Nagyon ugyesen kell banni a bizonyos technikakkal, hogy sikeruljon kommunikacios csatornakat kialakitani a korulottunk forgo vilaggal.
Ma ebben a futo vilagban, tudjunk megallni es beszelni es mosolyogni es szeretni es persze vicsorogni ha kell de tegyuk meg, mert ennek van igazan erteke. Tudom, hogy ma lehet levelet irni, es gyors szoveges uzeneteket irni, netan egy video konferencian reszt venni de ezek csak segitenek, tulzott hasznalatuk nem vezet jora. Keritsunk idot arra, hogy szemelyes kapcsolatokat epitsunk, szemtol szembe, mert az az igazi.
Lepjunk kisse tovabb, egy absztrakcios szinttel fentebb, emelkedjunk az Elysium magassagaiba. Ne egzakt dolgokat irjunk le, hanem erzeseket. Lelki folyamatok tomkelege, melyek az egyenben jatszodnak le, es ezeket kell exteriozalni vagyis kivetiteni. A muveszet most mar az, hogy tegyuk mindezt olyan formaban, hogy ez a kivulallo szamara is erheto legyen.
Az erzeseink az enunk szerves reszei. Ezeket generaljak a kulso es belso hatasok, melyek ernek bennunket eletunk soran. Boldogsag, orom, banat, elkeseredes, szeretet, gyulolet, vonzalom, undor es a sor vegellathatatlan. No persze ezek mindenikere maskeppen reagalunk es ennek altalaban fizikailag is "hangot" adunk. Mosolygunk, konnyezunk, fintorgunk, sohajtozunk, csillog a szemunk es meg megannyi kis apro jel uralkodik el rajtunk, ha erzeseinket kivetitjuk. Megis ezek a jelzesek, melyek lassuk be nagyreszt vizualisak, nem elegendoek ahhoz, hogy azok tartalmat (az erzeseket) teljes mertekben at tudjuk adni egy kivulallonak. Mi ennek az oka?
Nos az elso es legfontosabb es en ebben latom minden lehetseges baj forrasat, hogy komoly dimenzio valtas szukseges. Az erzeseink bennunk jonnek letre es nekunk ezeket egyszeru szavakba kell ontenunk. Ketsegtelen, barmely gazdag is lenne egy nyelv, nem kepes teljes mertekben oly komoly erzeseket leirni, mint orom vagy banat, szeretet, szerelem, gyulolet, stb. Csak nagyon szaraz modon tudjuk leirni, hogy mit erzunk es persze mindezt metakomunikacioval is megtamogatjuk de szerintem nem eleg. Ugy a nyelv, mint a kulonfele metakommunikacios eszkoz (test mozgasok, szemek, ajkak, haj, stb) nagyon szegenyes kellektarnak bizonyulnak.
A masik dolog meg az, hogy a kulonfele egyedek kulonfele nyelvet beszelnek. Itt nem mas nyelvrol beszelek, hanem egy azon nyelvben egy adott szo mas-mas jelentessel bir a kulonbozo egyedek szamara. Ez meg hatalmas ellenteteket es felreerteseket szul es ez az ami igencsak zsakutcaba vezet. Lam-lam, megis csak nehez ez a kommunikacio.
Egy ujabb problema, ami szorosan osszefugg az elozo okkal, espedig a teny, hogy leven kulonbozoek vagyunk, bizonyos szavak, helyek, fogalmak kulonbozo erzeseket valtanak ki az emberekben. Pl. van Vasarhelyen egy hely a Kovesdombon, ami nekem igencsak nagy horderovel bir es eletem egy fontos resze kapcsolodik hozza, mig masok meg naponta elmennek mellette de nekik nem jelent semmit. Gondolom ezekkel mindenki igy van. Egy elokvens pelda szinten az eletembol az iskolam. Ahanyszor haza utazom, mindig szoritok arra egy kis idot, hogy elsetaljak az iskolahoz es engedjek egy kis idot a nosztalgianak. Nekem mindig is szivugyem marad az iskolam. Gondolom masoknak nem igazan jelen nagy dolgot es nem igazan ebreszt bennuk kulonosebben semmit. Kulonbozoek vagyunk.....
Es legutolso sorban leven, hogy emberi kommunikaciorol beszelunk, meg van egy igencsak komoly akadaly. Egy kommunikacioban mindenkinek van szerepe. Van aki informaciot kozol. Van persze az informaciot tovabbito kozeg amit manapsag erzekszerveink eszlelnek (hallas, latas, szaglas, izleles, tappintas) es ne feledkezzunk meg a Hatodik erzekszervunkrol. No es van a masik oldal a receptor. Hiaba kozlunk informaciot ha erre a masik oldal nem vevo. Lehet, mert nem erdekli, szamara hasztalan informaciot kozlunk, lehet hogy nem erti az informaciot (lasd fentebbi magyarazatok) vagy nem olyan formaban talaljuk, hogy az erdekes legyen a fogado fel szamara.
Igy gyorsan osszefoglalva, bizony hamar rajovunk, hogy nem is olyan konnyu kommunikani. Vegtelenul fontos dolog az eletunkben es hat nem egyszeru. Nagyon ugyesen kell banni a bizonyos technikakkal, hogy sikeruljon kommunikacios csatornakat kialakitani a korulottunk forgo vilaggal.
Ma ebben a futo vilagban, tudjunk megallni es beszelni es mosolyogni es szeretni es persze vicsorogni ha kell de tegyuk meg, mert ennek van igazan erteke. Tudom, hogy ma lehet levelet irni, es gyors szoveges uzeneteket irni, netan egy video konferencian reszt venni de ezek csak segitenek, tulzott hasznalatuk nem vezet jora. Keritsunk idot arra, hogy szemelyes kapcsolatokat epitsunk, szemtol szembe, mert az az igazi.
0 Comments:
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
