Szilárd VAJDA's blog

Minapi bejegyzesemet azzal tamadtak, hogy meg szegeny Dr. Bernady is forogna a sirjaban, ha latni kellene ezt neki, itt beleertve az esetleges elirasokat, helyesirasi hibakat, es nem utolso sorban az ekezetek hianyat. Mea culpa! Talan igy van. Sejtem az akkori varosi eloljaro akkuratusan hasznalta a magyar nyelvet es a kornak megfeleloen muvelte is azt. [Sejtem az meg jobban megviselne ha latna, hogy mit tettuk a hajdani varosaval ... ]

Miota azonban van szamitogep, es az mindenki szamara elerhetove lett, neha sokunk "megfeledkezunk" az ekezetekrol, es csak vessuk a betuket a billentyuvel, mintha azok ma mar nem is leteznenek. Igaz, sok esetben nem egyszeru, foleg ha nem eppen magyar kiosztasu billentyuzetunk van a gepunkhoz kapcsolva, de ha at kell allitani mindig, akkor az is okoz[hat] nemi kellemetlenseget. Ha meg a billentyuzet mas kiosztasu (lasd pl. angol, francia, netan nemet), akkor bizony kell am keresgelni, hogy melyik billentyure harult a halatlan feladat, hogy megtestesitse szamunka az "á" betut, hogy nem emlitsunk egy "ő"-t, amely mar egy nemet umlaut szamara is megbecsulest es elismerest parancsol.

Az ekezetek reszei a nyelvunknek (lasd magyar), es hozzasegitenek, hogy megannyi kulonbseget ki tudjunk fejezni, formalva a furabbnal furabb hangokat, melyek idegen szamara csak zorejek, mig szamunkra meg edes muzsika. A nyelv helyes hasznalata megkoveteli, hogy az ekezeteket kellokeppen hasznaljuk, es leven, hogy a nyelvunk identitasunk egyik meghatarozo eleme, fontos, hogy azt kellokeppen  megorizzuk es apoljuk.

Azt azonban el kell tudnunk fogadni, hogy a nyelv valtozik, es vele mi is. Vagy forditva. Mi valtozunk, es velunk a nyelv is egyarant. Es ennek egyik hozadeka, hogy Internet-es illetve mobil kommunikacioban sok esetben nem hasznalunk ekezeteket, hanem a szoveget "helyesen" de ekezetek nelkul hasznaljuk, ami sok esetben megkonnyiti a gepelest. A megfelelo billentyuzetek megtalalasa nem eredmenyez megszakitasokat, igy a gondolatmenet nem torik meg, es a tartalom is egyben marad. Es mindebben nagy segitsegunkre van a csodalatos emberi elme, ami kepes kiegesziteni az ekezetmentes szoveget azokkal a fura akom-bakomokkal, melyre oly buszkek vagyunk mi magyarok. Ha egyetlen szora ranezve nem is, de olvasva a tagabb szovegkornyezetet, maris tudjuk, hogy vessünk vagy véssük, mert azert valljuk be nem mindegy ha szavakat vetünk vagy vésünk.

Jo ez? Nem foltetlenul, de ketsegtelen kenyelmes! Mindenek elott a legfontosabb ha irasban kommunikalunk, hogy  az aki olvassa az irasunkat az megertse. Hogy eppen "nehany" ekezet elmarad, netan egy szo tevesen van bepotyogve meg nem jelent nagy gondot, es a megertesben sem fog akadalyt jelenteni. Ez a fajta irasmod ellenben csak(!) azoknak javalt, akik mar megtanultak az iras minden csinjat-binyjat, mert azert az megengedhetetlen, hogy a nyomtatott sajtoban ekezetek nelkul jelenjenek meg szovegek. Ugy erzem, hogy a blogiras mufajaban, netan rovid Internet-es illetve mobil kommunikacio eseten a cel szentesitheti az eszkozt. Talan 20-30 ev mulva mi szamitunk majd uj Kazinczy-nak, es "megujitjuk" a nyelvet, meg ha az majd sokak rosszallasat is fogja kivaltani.

Addig meg javaslom, tanuljunk meg helyesen irni otthon es az iskolaban, es az ido majd eldonti, hogy lehetunk magyarok ekezetek nelkul is, vagy mindenkeppen kellenek azok a ekezetek a maganhangzoink felett.