Szilárd VAJDA's blog

Forrong a hangulat manapság Marosvásárhelyen, hisz nemsokára eldől, hogy ki  ül Dr. Bernády György örökébe. A tét óriási.

Amint látjuk jelölt van bőven, választási akarat már kevésbé. Ez olyan, mint a zöldségpiac. Az ember végigmegy a sorokon, megkérdezi az árat egyik vagy másik árustól, majd tovább áll. A végén pedig vagy megállapodik valakivel, vagy nagy mérgesen hazamegy.  Ha meg is vásárol valamit az ember, mert tetszik a portéka, az még nem föltétlenül jelenti azt, hogy mikor hazaér, nem talál a szépen csomagolt árú között hibás netán rothadt dolgokat. 

Általában ez szokott történni a politikusainkkal is. A csomagolás tökéletes, de belül sok esetben sok a hiba, hazugság, álság. Ők árúba bocsájtják magukat, és “a nép, az istenadta nép” megveszi őket vagy sem.  A fizetőeszköz meg egyszerűen csak a szavazatunk.  Míg piacra mehetünk minden nap, sajnos "politikus vásárt" csak ritkán szerveznek, ezért érdemes nagyon figyelni, hogy kit teszünk be a kosárba, mert utána tetszik vagy sem velünk lesz az elkövetkezendő négy évben. Így van ez a polgármesterrel is. 

A marosvásárhelyi magyarság egy része S.Z. jelölte e tisztségre, komoly RMDSZ hátszéllel, még ha ma ezt próbálja is feledtetni az úriember minden igyekezetével. Őt az RMDSZ jelölte és támogatta, de az már a múlté állítja, és ő mindenkit képvisel, hisz egyik napról a másikra függetlenné vedlett. Ahogy Saul is megtért a damaszkuszi úton, úgy S.Z. is függetlenné vált, habár nagyon átlátszó a mese: még ma is RMDSZ színekben virít a Tanácsban. De hagyom, hogy magyarázza ő a saját bizonyítványát, mert ezt kimagyarázni .... fölösleges és kár! Minden ilyen irányú igyekezete szerintem csak még jobban megingatja a választók bizalmát benne. Kell hagyni, hogy dőljön a saját kardjába. Így van ez rendjén. Mindenki egye meg azt amit főzött. Ördöggel laksz, ördöggé válsz. 

És most térjünk rá a S.Z. úr mecénásra, az RMDSZ-re. Mikor indultak teljes körű bizalmunkat élvezték, és hittünk bennük, mert hinni akartunk. De közben eltelt 25 év, és rá kellett lassan jönnünk, hogy nem annyira a mi érdekeink számítanak, hanem sokkal a saját, önös érdekeik kerültek előtérbe. Kihasználva a bizalmunkat, az  erdélyi magyarság védelme jelmondatának leple alatt sokuk meggazdagodott, az állammal üzletel ma is, netán éppen illegálisan a családtagjait juttatta jövedelemhez amiért el is ítélték jogerősen, vagy éppen elszaladt az országból, mint egy utolsó bűnöző, vagy lemondtak tisztségükről mielőtt elítélték volna őket. Hogy 25 év sem volt elég sokuknak, hogy megtanuljanak románul az már csak a hab a tortán, és teszi őket nevetségessé minden parlamenti felszólalásuknál. Ennek ellenére ma is szemrebbenés nélkül állítják, hogy csak is a mi érdekeinkért szorgoskodnak. […]

Ha ez így van, akkor kérdem én, miért nem jelöltek egy olyan embert a polgármesteri székbe, aki nemhogy megosztaná a marosvásárhelyi magyarságot, mint azt teszi S.Z. jelen esetben, hanem sokkal inkább összetartaná azt, és mindezek mellett  képes lenne arra, hogy az etnikailag megosztott városban román választókat is tudjon megszólítani, és esetlegesen meggyőzni a nemes cél érdekben. Lévén, hogy ezt nem tette meg a “szövetség”, ahogy magukat nevezik, - mert ha pártot írtam volna, sejtem megköveztek volna, azt jelenti, hogy számukra nem fontos a választás kimenete, hanem sokkal inkább csak a saját érdek a fontos, a gőg, a büszkeség, amiért képesek feláldozni a várost annak minden lakójával együtt. Íme egy újabb bizonyíték, hogy mi egyáltalán nem számítunk csak ŐK.

Ui.: Nem vagyok politikus. Nem is áll szándékomban oda lesüllyedni, de a józan ész azt diktálná, hogy valaki olyan köztiszteletnek örvendő valakit javasoljanak, és ezt nekik kellene megtenniük, hisz ők a legnagyobb érdekvédelmi szervezet Marosvásárhelyen, aki kivívta már a lakósok elismerését, nemzetiségtől függetlenül, és nem azért lett valaki, mert odatették, hanem, mert megdolgozott érte.  Csak ez a valaki tudná erőteljesen fellépni a piskóta kövekkel szemben. Más megoldás nincs.