Szilárd VAJDA's blog

A legendák fontos részét képezik egy nemzet kultúrájának, de ameddig nincs tudományos bizonyíték marad a mese. Régebb de sajnos ma is, mikor az emberek nem tudtak logikus, kézzelfogható magyarázattal szolgálni bizonyos jelenségekre, akkor szívesen hívták segítségül a gondviselést, a Fentvalót. Manapság sokan a SRI-re esküdöznek, netán zsidó barátainkra, hogy miattuk van minden. Ezzel Marosvásárhely sincs másképpen. Telnek az évek és a századok, de sajnos bizonyos dolgok nem változnak. Tanulni meg minek? G. Becali is EU parlamenter lett 4 osztállyal, minek vesződni a palatáblával? Kár és vétek. Fölösleges! 

De maradjunk a legendáknál. Turáni átok. Nagyon találó. Ránk is illik, mert valahogy, annak ellenére, hogy egy büszke, és még nem is olyan régen egy szuicidra hajlamos nemzet voltunk, lásd Durkheim munkásságát, valahogy nem tudtunk sosem, egy közös erőként fellépni és akaratunkat érvényesíteni. Mindig a széthúzás jellemzett, és ha a legendának akarunk hinni, akkor átok ül rajtunk. Talán valami ortodox pópa jó pénz fejébe megszabadít bennünket tőle, de eddig még senki nem volt hajlandó megfizetni az árat. Talán majd egyszer [...] 

[Szerzői megjegyzés: Radikálisabb honfitársaim talán még kiderítik, hogy az átokban is valami román ember keze van, mert ma ez nálunk már így működik. Valószínű egy másik pópa. Biztosan.]  

Az átoknak valami fura módon ellentmondó  történt Marosvásárhelyen a rendszerváltás hajnalán. Egy nemzetként tüntettünk gyertyákkal a magyar iskolánkért, Sütő András mellett, és egyhangúan szavaztunk magyar polgármestert a város élére. Átok ide vagy oda, akkor a dolog működött. Marosvásárhelyt az átok szele később érte el, mikor magyar vezetőink visszaéltek a bizalmunkkal, és ráébredtünk, hogy ők nem az érdekeinket képviselik, hanem sokkal inkább csak a sajátjukat. És akkor már elillant az összefogás belőlünk. Később megjelentek az új magyar pártok, mert az RMDSZ nem volt hajlandó teret adni más ideológiáknak, és még ennél is fontosabb volt, hogy minden vezetői pozíciót csak maguknak tudhassanak. És közben kitudódtak a turpisságok. Míg mi megszorításoknak lettünk a szenvedő alanyai, az RMDSZ honatyák az állammal üzleteltek, netán illegális kifizetésekkel voltak elfoglalva, és néhány plecsniért, és bársonyszékért cserében beáldoztak mindent és minket. Költőből miniszterré vedleni bizony sokba került. Sokba. És mi fizettük. Ők nem!

Most meg nemsokára  újra az urnák elé szólítanak bennünket, hisz a helyhatósági választások fogják eldönteni, hogy ki fogja vezetni Marosvásárhelyt, illetve kik lesznek a tanácsosok akik a polgármester munkáját segítik majd. Van magyar jelölt is, papíron független, aki minden igyekezetével próbál erről meggyőzni mindenkit, de a múzeumi munkahelye, illetve a jelenlegi tanácsosi pozíciója is arra enged következtetni, hogy ő már rég, nagyon rég eladta a lelkét az RMDSZ-nek, különben nem lenne ott ahol. De hát mindenki szabadon dönt. Ő hogy eladta a lelkét azoknak akik elárulták a nemzetet, mi hogy nem szavazzunk rá. Az eredmény meg sem neki sem nekünk nem kedvez, és a legenda meg tovább él …, de talán majd a pópa segít.