Sokat gondolkodtam, hogy mi is legyen ezen bejegyzes cime, de megis csak arra jutottam, hogy nem a cim a fontos, hanem az emlekezes. November 1 fontos datum minden reformatus, katolikus anglikanus szemeben. Ilyenkor Mindszentekkor unnepeljuk a Reformacio unnepet es persze ami a legfontosabb, hallotainkra emlekezunk es sirjaiknal gyertyakat gyujtunk.
Lehet tevedek, de a szuletes es a halal utan a legfontosabb unnep (lasd Karacsony es Husvet). Ilyenkor Erdelyben zarandoklasok tortennek hatarokon innen es tul es mindenki haza erkezik vilagitani. No persze sokuk mar csak "kulfodre", jon de en orvendek, hogy sokunk meg mindig igazan haza jon, meg ha tobb ezer kilometer is valaszt el szulofoldunktol. Csodalatos erzes haza utazni es latni, hogy masok is itthon vannak, es mindenki megy vilagitani es meg ha hallotainkra is gondolunk, valahol megis unnepelunk, mert ez az alkalom nem csak az emlekezesrol szol, hanem a szetszakadt csaladok ilyenkor ujra talalkoznak, es reg nem latott rokonokkal ilyenkor lehet egyutt lenni es a csaladrol es az emlekekrol beszelgetni. Lehet, hogy gyerekesnek tunik, de szamomra mindig is fontos volt ez az unnep, es mindig csodalattal toltott el, hogy a csaladok egyutt mentek sotetetes utan a temetokbe, hogy hallottaiknak emleket allitsanak.
Mindig elvarazsolt a tuz, a lang es hat ilyenkor a temetokben bizony az emlekezes gyertyai vilagitanak es ujra eled a varazs. Csendes emberek, viragok csodalatos egyvelege es gyertyak. Mi igy emlekezunk hallottainkra kiket elszolitott az Ur melollunk. Tunhet primitivnek, de nekem mindig fontos volt es lesz az eletemben.
A tegnap is a temetoben voltam este, es hagytam, hogy a gyertyak varazslatos halojaba gabalyodjam. Csodalatos erzes latni, hogy a hold vilagit, a gyertyak ezrei vilagitanak es jatszanak az arnyak es olvasni a sotetben a neveket a sirkoveken. Mindig amolyan gyerekes kivancsisag vezerel a temetokbe. A csend, a tancolo fenyek es a sirkovek homalyos alakjai egeszen misztikussa varazsoljak az emlekezest.
Jo latni, hogy nem csak kozvetlen halottainkra figyelunk, hanem megemlekezunk oseinkrol is es jo erzes volt latni, hogy a Bolyaiak sirjanal minden helyet egy langolo gyertya foglalt el es Kozma Bela tanar ur sirjat is melyen beleptek a gyertyak, a viragok es az emlekek.
Azon elmelkedtem, hogy egy temetonyi kis helyen ilyenkor mennyi kellemes emlek elevenedik meg es mennyi minden jut eszunkbe. Mindenkinek vannak kozvetlen hozzatartozoi, baratai, ismerosei, amelyeket a halal magaval ragadott es ilyenkor es meg sok mas alkalommal tudunk rajuk emlekezni es nehany percet, pillanatot nekik szentelni az eletunkbol. Jo erzes visszaemlekezni a regmultra, mikor meg gondtalanul eltuk az eletunket es ok is kozottunk voltak es reszesei voltak eletunk bizonyos momentumainak.
De ahogy az este a vegehez kozeledik, a fenyek egyre inkabb pislakolni kezdenek, az emberek haza fele indulnak es a temeto elneptelenedik A zaj elul, a fenyek kihalnak es leszen csond ....
Lehet tevedek, de a szuletes es a halal utan a legfontosabb unnep (lasd Karacsony es Husvet). Ilyenkor Erdelyben zarandoklasok tortennek hatarokon innen es tul es mindenki haza erkezik vilagitani. No persze sokuk mar csak "kulfodre", jon de en orvendek, hogy sokunk meg mindig igazan haza jon, meg ha tobb ezer kilometer is valaszt el szulofoldunktol. Csodalatos erzes haza utazni es latni, hogy masok is itthon vannak, es mindenki megy vilagitani es meg ha hallotainkra is gondolunk, valahol megis unnepelunk, mert ez az alkalom nem csak az emlekezesrol szol, hanem a szetszakadt csaladok ilyenkor ujra talalkoznak, es reg nem latott rokonokkal ilyenkor lehet egyutt lenni es a csaladrol es az emlekekrol beszelgetni. Lehet, hogy gyerekesnek tunik, de szamomra mindig is fontos volt ez az unnep, es mindig csodalattal toltott el, hogy a csaladok egyutt mentek sotetetes utan a temetokbe, hogy hallottaiknak emleket allitsanak.
Mindig elvarazsolt a tuz, a lang es hat ilyenkor a temetokben bizony az emlekezes gyertyai vilagitanak es ujra eled a varazs. Csendes emberek, viragok csodalatos egyvelege es gyertyak. Mi igy emlekezunk hallottainkra kiket elszolitott az Ur melollunk. Tunhet primitivnek, de nekem mindig fontos volt es lesz az eletemben.
A tegnap is a temetoben voltam este, es hagytam, hogy a gyertyak varazslatos halojaba gabalyodjam. Csodalatos erzes latni, hogy a hold vilagit, a gyertyak ezrei vilagitanak es jatszanak az arnyak es olvasni a sotetben a neveket a sirkoveken. Mindig amolyan gyerekes kivancsisag vezerel a temetokbe. A csend, a tancolo fenyek es a sirkovek homalyos alakjai egeszen misztikussa varazsoljak az emlekezest.
Jo latni, hogy nem csak kozvetlen halottainkra figyelunk, hanem megemlekezunk oseinkrol is es jo erzes volt latni, hogy a Bolyaiak sirjanal minden helyet egy langolo gyertya foglalt el es Kozma Bela tanar ur sirjat is melyen beleptek a gyertyak, a viragok es az emlekek.
Azon elmelkedtem, hogy egy temetonyi kis helyen ilyenkor mennyi kellemes emlek elevenedik meg es mennyi minden jut eszunkbe. Mindenkinek vannak kozvetlen hozzatartozoi, baratai, ismerosei, amelyeket a halal magaval ragadott es ilyenkor es meg sok mas alkalommal tudunk rajuk emlekezni es nehany percet, pillanatot nekik szentelni az eletunkbol. Jo erzes visszaemlekezni a regmultra, mikor meg gondtalanul eltuk az eletunket es ok is kozottunk voltak es reszesei voltak eletunk bizonyos momentumainak.
De ahogy az este a vegehez kozeledik, a fenyek egyre inkabb pislakolni kezdenek, az emberek haza fele indulnak es a temeto elneptelenedik A zaj elul, a fenyek kihalnak es leszen csond ....
1 Comment:
-
11 November 2009 at 14:13
A fentebb emlitett cikk megjelent a Nepujsag hasabjain jelen ev november 12-en.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
