Szilárd VAJDA's blog

A hetvegemet, kedvenc idegen varosomban toltottem. Valoszinu, nem mindenki osztja a velemenyemet, de nekem Parizs az Alfa es az Omega. Olyan mintha haza mennek. Es ebben semmi tulzas nincs. Megtalaltam azt amit masok nem. No mondjuk a vonzalom 11 eve kezdodott de azota csak erosodik es szunni nem akar. No persze a vonzalom nem kimondottan az Eiffel torony kore csoportosul, habar bevallom mindig megcsodalom. Parizsnak van egy hangulata, egy erzelem vilaga, amit mashol nem tapasztaltam meg. Sok kellemes elmeny kot ehhez a varoshoz.

A cel nem a varos latogatas volt elso sorban, hanem egy volt kollegam eskuvojere erkeztem a hatszog fovarosaba. (Az elszallasolasert, kulon koszonet Jancsinak, aki eppen Kanada kies tajait csodalta, mikorben en bitoroltam a lakasat!)

A fiatal hazaspar ortodox vallasu leven, Parizs egyetlen ortodox templomaban eskudott, annak rendje es modja szerint. Ne kerdezzetek a nevet, de meg lehet nezni (lasd "a Google a legjobb baratod"). Erdekessege, hogy a templomot a Katolikus Egyhaztol vasarolta Romania, I Karoly idejeben, hisz mint azt tudjuk ahogy a magyar nemesseg nagyreszt nemet iskolakban nevelkedett, addig a roman ertelmiseg Parizsban szivta magaban a forradalom eszmeit es a Roman Kormany gondolt a hatarokon kivul levokre, es igy kerult a Roman Allam tulajdonaba 1882-ben. A templom magan viseli minden katolikus templom jeleit csak atalakitottak. Olyan erzesem volt, mintha otthon lettem volna egy gorog-katolikus templomba, melyet a Ceausescu rendszer kisajatitott. Remelem, hogy minden ilyen templom visszaker(t) jogos tulajdonosanak orokebe.

Maga a dinom-danom Parizs keleti reszen volt, egy parkban. Kepzelhetitek, milyen szep volt. Mindenhol hatalmas fak, bokrok es termeszet. A meghivottak nagyresze Franciaorszagban, Svajcban elo roman, de volt koztuk gorog es jomagam kepviseltem az erdelyi magyarsagot.

Bevallom, a negyzetmeterre juto doktorok szama eleg nagy volt es aki nem tudomanyos doktor volt (lasd a fiu reszerol levok) azok orvos doktorok voltak a lany reszerol. Erdekes parositas. Valamilyen uton-modon ismeretlen emberek melle helyeztek a nevtablamat az asztalnal, igy hat romanul es franciaul beszeltem vegig, a magyar nyelvet eleg kevesen ertettek, kiveve egy marosvasarhelyi doktornot aki a sok magyar betegtol megtanult egeszen jol beszelni.

Sok emberrel beszeltem es sok mindenrol. Kiderult amit eddig is tudtam. Semmi bajuk a tobbsegi romansagnak a magyarokkal. Igenis tisztelik oket es latjak a kulonbsegeket kozottunk es igencsak tisztelettel beszelnek minden erdelyirol, legyen az roman vagy magyar. Valtozast akarnak csak sajnos, mint azt tudjuk eleg nehez lesz ezt elerni manapsag Romaniaban, mert ahogy azt megjegyeztek "egy elnoki kezfogas a neppel" sok szavazatot hodit. Orommel toltott el, hogy az ejszakaba nyulo lagzi vegen a Craiova-i Orvosi Egyetem volt dekanja oda jott hozzam es kezet fogott velem es azt mondta, hogy nagyon orvend, hogy megismerhetett es barmikor szivesen lat nala. Innen latszik, hogy nem a nyelv a fontos, hanem sokkal inkabb az ertekek melyeket magunkban hordozunk.

Szerintem kevesbe fontos, hogy ki milyen nyelven beszel, hanem sokkal inkabb az, hogy mit akar es hogyan.

Ui. A vasarnapot meg ennel is kellemesebben toltottem, de ez maradjon az en titkom ...