Erdekes dolgot tapasztalok. Az emberek teljesen kiabrandultak a politikabol es egyszeruen nem mennek szavazni. Van hozza joguk es megsem teszik. Jomagam ugy gondolom, hogy kell szavazni es ha nemtetszesunket akarjuk kifejezni, akkor adjunk le ervenytelen szavazatot de eljunk a szavazati jogunkkal.
Nagyon ugyesen csinalja az ember. Vedi onmagat. A negativ elmenyeket megszuri es csak a pozitiv es kellemes elmenyeket tartja eszbe. Ez egyfajta vedelmi mechanizmus s amint azt tapasztaljuk, igencsak mukodik. Most ugorjunk vissza az idoben 20 evet...
Szilard ekkor buszke pionir es osztag parancsnok ha nem tevedek. Lam-lam, mar megint csak a szep es kellemes elmenyek. Jo lett volna osztaly parancsnoknak is lenni, de oda jobban kellett volna tanulni es Csilla baratnom, mindig megelozott igy hat maradt az osztag parancsnoki beosztas. De bizony milyen elet volt az. Marosvasarhely, Sport Iskola, a tanaraim, a barataim es azok a tokeletes evek a Kovesdombon. Igen, tudom, hogy talan megsem igy kellene, de akkor mindezt en ugy lattam es ma sem banom azokat az evek, sot ...., eletem egyik legszebb idoszaka volt. Fontos megjegyezni, hogy az akkori velemenyemet az akkori viszonyitasi rendszerben alakitottam, es mint azt tudjuk, minden esemeny mas es mas ha mas rendszerben helyezzuk el a megfigyelot.
Lepjunk csak tovabb, mert meg beleesunk az ido kelepcejebe es rogvest elkezdunk nosztalgiazni. Szilard akkor nem tudta igazan mit jelent a Nyugat csak annyit tudott, hogy volt rokonsag Nemetorszagban, neha latta ennek a kulfoldi rokonsagnak a hasznat, is hisz Rama margarint zabalhatott nagy buszken es Haribo gumicukrot tomkodhetett magaba no es neha egy-egy tejes csokoladet. Valami elkepzelhetetlen volt. No es persze szuleivel hallgatta a Szabad Europa Radiot es igy ertesult arrol, hogy Ceausescu elvtars igencsak persona non grata kulfoldon. Sosem tudta, hogy nez ki a Nyugat, csak annyit tudott, hogy az ott mas, vannak nyugati autok es az emberek fenemod gazdagok no es persze van rago es csoki, ami nalunk nem volt. Es neha hallotta, hogy emberek kiszoktek Nyugatra. Ennyi.
Szilard akkor meg nem fogta fel, hogy akkor az emberek es az o szulei sem mehettek csak ugy kenyukre-kedvukre kulfoldre. Szilard csak annyit tudott, hogy edesanyja egyszer volt Magyarorszagon, de neki ez is eleg volt, hogy erre buszke legyen. De nem is ez volt a fontos akkor. Sokkal inkabb az, hogy kiranduljunk, nagyszulokhoz utazzunk es eljuk a 80' evek nekunk szant reszet.
Es 89 decembereben megfordult minden. Szabadok lettunk. Emlekszem az elejen nem tudtuk mit is kell kezdeni vele. Orvendtunk, Karacsony volt es egybol minden megvaltozott. Jol emlekszem, hogy a Bolyai utca tetejen lehetett kifizetni az utlevelre az illeteket es oras sorokat kellett allni, mert ha mar az ember szabad, akkor utazni akar, nem de? No persze szentul meg vagyok gyozodve, hogy sokan nem foltetlenul az utazas elmenyet reszesitettek akkor elonybe, hanem vasarolni akartak kulfoldon es azt eladni, de hat ertsuk meg oket is. Akkor meg mas idoket jartunk. Az emberek nem tudtak mit is kezdjenek a szabadsagukkal. Ok sem, en sem es sokan nem. Egyesek tudtak es ki is hasznaltak. Ma mar politikusoknak hivjak magukat, akkor meg mas volt a nevuk de meg ez sem fontos.
Szilard ekkor buszke pionir es osztag parancsnok ha nem tevedek. Lam-lam, mar megint csak a szep es kellemes elmenyek. Jo lett volna osztaly parancsnoknak is lenni, de oda jobban kellett volna tanulni es Csilla baratnom, mindig megelozott igy hat maradt az osztag parancsnoki beosztas. De bizony milyen elet volt az. Marosvasarhely, Sport Iskola, a tanaraim, a barataim es azok a tokeletes evek a Kovesdombon. Igen, tudom, hogy talan megsem igy kellene, de akkor mindezt en ugy lattam es ma sem banom azokat az evek, sot ...., eletem egyik legszebb idoszaka volt. Fontos megjegyezni, hogy az akkori velemenyemet az akkori viszonyitasi rendszerben alakitottam, es mint azt tudjuk, minden esemeny mas es mas ha mas rendszerben helyezzuk el a megfigyelot.
Lepjunk csak tovabb, mert meg beleesunk az ido kelepcejebe es rogvest elkezdunk nosztalgiazni. Szilard akkor nem tudta igazan mit jelent a Nyugat csak annyit tudott, hogy volt rokonsag Nemetorszagban, neha latta ennek a kulfoldi rokonsagnak a hasznat, is hisz Rama margarint zabalhatott nagy buszken es Haribo gumicukrot tomkodhetett magaba no es neha egy-egy tejes csokoladet. Valami elkepzelhetetlen volt. No es persze szuleivel hallgatta a Szabad Europa Radiot es igy ertesult arrol, hogy Ceausescu elvtars igencsak persona non grata kulfoldon. Sosem tudta, hogy nez ki a Nyugat, csak annyit tudott, hogy az ott mas, vannak nyugati autok es az emberek fenemod gazdagok no es persze van rago es csoki, ami nalunk nem volt. Es neha hallotta, hogy emberek kiszoktek Nyugatra. Ennyi.
Szilard akkor meg nem fogta fel, hogy akkor az emberek es az o szulei sem mehettek csak ugy kenyukre-kedvukre kulfoldre. Szilard csak annyit tudott, hogy edesanyja egyszer volt Magyarorszagon, de neki ez is eleg volt, hogy erre buszke legyen. De nem is ez volt a fontos akkor. Sokkal inkabb az, hogy kiranduljunk, nagyszulokhoz utazzunk es eljuk a 80' evek nekunk szant reszet.
Es 89 decembereben megfordult minden. Szabadok lettunk. Emlekszem az elejen nem tudtuk mit is kell kezdeni vele. Orvendtunk, Karacsony volt es egybol minden megvaltozott. Jol emlekszem, hogy a Bolyai utca tetejen lehetett kifizetni az utlevelre az illeteket es oras sorokat kellett allni, mert ha mar az ember szabad, akkor utazni akar, nem de? No persze szentul meg vagyok gyozodve, hogy sokan nem foltetlenul az utazas elmenyet reszesitettek akkor elonybe, hanem vasarolni akartak kulfoldon es azt eladni, de hat ertsuk meg oket is. Akkor meg mas idoket jartunk. Az emberek nem tudtak mit is kezdjenek a szabadsagukkal. Ok sem, en sem es sokan nem. Egyesek tudtak es ki is hasznaltak. Ma mar politikusoknak hivjak magukat, akkor meg mas volt a nevuk de meg ez sem fontos.
Szilard elso kulfoldi utja Magyarorszagra vezetett 1990 nyaran. Jo tanulo volt igy hat nehany kedves osztalytarsaval kiutazhatott Magyaroszagra, amibol csak Miskolc es Debrecen maradt meg benne, no meg egy rendes befogado csalad, aki elvitte oket nyar kozepen egy szabadteri jegpalyara korcsolyazni. Ez valami mennyei dolog volt, Szilard nem is ertette. Es rogvest meg is szerette a Nyugatot. No persze Magyarorszag nem Nyugat, legjobb esetben kozep-kelet Europa, es ma mar sokkal inkabb Balkan, de akkor neki a Nyugat megtestesitoje volt. Tetszett neki, mas volt, az emberek magyarul beszeltek es sok volt a bolt es lehetett bameszkodni es minden olyan dolog amire meg gondolni sem lehetett mikor meg a regi rendszerben tengette fiatal diakeveit.
Es teltek az evek. Szilardot vonzotta a Nyugat, de egyelore csak Magyarorszagra tudott utazni vizum nelkul. Gyujtotte a penzet es ha tehette tobbszor is visszatert ebbe az orszagba, ahol mindig latott valami ujat, valamit amit otthon nem. Mindig orommel utazott meg ha az ut eleg kellemetlen volt is. Szilard emlekszik a hosszu utazasokra, a pihenokre, a lerobbant buszokra es vegellathatatlan sorokra a hatarnal de ez sem tantoritotta vissza. Evente, ketevente mindig sikerult kijutnia Magyarorszagra es ez neki nagyon nagy dolog volt.
Szilard elkerult egyetemre es onnan egyenesen vezetett az ut Magyaroszagra. Szilard elkezdett tobbet jarni Magyarorszagra, meg egy Orszagos Tudomanyos Diakkori Kulondijat is bezsebelt Sziszi baratjaval egyetembe es hat akkor igy mentek a dolgok. No es akkor hajokazott a Dunan eloszor es osztottak Sziszivel az eszt a setahajo felso fedelzeten. Milyen reg is volt az.
Kesobb Szilard Doktori Iskolaba jelenkezett es hova mashova, mint Budapestre. Kepzeljunk csak bele, egy marosvasarhelyi egyszeru fiatal erdelyi magyar ertelmiseg Budapesten tanit az Eotvos Lorand Tudomanyegyetemen es kozben doktori cselekmenyt folytat. Hat nem semmi. Ezt akkor Szilard is igy gondolta. Es akkor kovetkeztek mas orszagok. Es ha tehette akkor mindent meglatogatott, mert szerette a Nyugatot.Vonzotta. Megbabonazta.
No persze akkor a Nyugat nem szerette ot es vizumokkal sujtotta Szilardot, de ez sem volt akadaly. Szilard hajthatatlan volt. Allta a sorokat a kovetsegek lepcsoin, mert vonzotta a Nyugat. Es utazott es latott es ez tetszett neki. Latta, hogy lehet maskeppen is elni es szomoruan tapasztalta, hogy fiatalsaganak vara mely felnevelte es utjara inditotta csak jobban sulyed az ingovanyba es azokat a kedves embereket akiket oly nagyon szeret elsullyednek es elvesznek a forgatagban. Ez nem tetszett Szilardnak. Ennek ellenere, hajtotta a megimeres, az uj dolgok iranti vonzalom es mindaz ami Nyugat.
Es Szilard turte a megalaztatasokat melyeket el kellett viselnie az egyes hataratkeloknel. Addig sosem volt baj ameddig nem kerult elo az utlevele. Ha elokerult, akkor a kedves mosoly rogvest lefagyott a hataror arcarol es a hangnem is valtozott. Szilard ertette nagyjabol, hogy miert bannak vele igy, hisz a honfitarsai ettek meg Becsben a hattyukat es loptak aruhazakbol, netan elfelejtettek a berelt autokat visszaadni, de ezert o nem volt hibas. O csak utazni akart, latni es megismerni es magaba szivni mindazt ami jo es hasznos. De minden kellemetlenseg ellenere o nem tagitott es a vonzalom csak nott.
Azota sok minden megvaltozott es Szilard ma mar bejarta Europat, Azsia egy reszet, Eszak Afrika nehany orszagat es joggal tartja magarol, hogy europai allampolgar szivben es lelekben. Megis, van benne egy adag nosztalgia azokrol az idokrol, mikor meg almodni sem mert volna, hogy szemelyazonosito kartyajaval felfegyverkezve meglatogatja a London Tower-t, netan a Latin negyed utcaiban vacsorazik barataival egy doktori vedes utan vagy eppen barataival forralt bort kortyol Becsben a Karacsonyi Vasaron, netan Kolnben a domot csodalja ejnek idejen es senki sem torodik vele, hogy milyen nyelven beszel, mi szel hozta ide es mit akar. O is csak egy akit megfertozott a Nyugat.
Ui. Szilard mar tervezi Eszak Amerikaban meglatogatni egy gyerekkori jobaratjat akivel sokat utazott mar a vilag tobb reszen es sok utazasi elmeny koti ossze oket (szeltek at kozosen a Gangeszt, utaztak egy riksaban, hajtottak fejet Korosi Csoma Sandor sirjanal Darjeeling tea ultetvenyei kozott, futottak Parizs utcain a TGV-t elerni, reggeliztek Szloveniaban az ut szelen, aludtak Ausztria zold lankain, stb). Ma mar megteheti mindezt, anelkul, hogy ez kulonosebb gondot jelentsen szamara. Veszi az utlevelet, eletronikus repulo jegyet es hop maris atrepult oda ahol ma-holnap egy fekete boru elnok vezeti az orszagot. Hat nem csodalatos mindez? Es Szilard tudja, hogy ez az, es mindez annak koszonheto, hogy tudja honnan indult el es merre tart.
Eppen repulok Budapestre. Kellemesen telt a hetvegem, ledoktoraltam es megis hianyzik valami. Igen, van egy ures resz mindenben. Sok mindent elertem, de az az erzesem nem is igazan orvendek neki. Egy ideig kihivast jelent, de utana mar minden a multe es ujabb kihivasok kovetkeznek. Talan ideje lenne megallni, vagy tan megsem? Nem is tudom mit mondjak. Sokszor az az erzesem, hogy eleg volt maskor meg az, hogy most mi uj fog jonni az eletembe es mar varom vagy keresem az ujabb kihivasokat az ujabb celokat. Erdekes de megis nehez. A nagyobb gond az inkabb az, hogy nem is az a problema, hogy a kihivasok, hanem sokkal inkabb az, hogy egyaltalan nem tudod megosztani az oromoket. Szerintem ez meg letfontossagu.
Jarkaltam a vilagban, lattam, hallottam, megismertem tapasztaltam es annyi informacio aramlik felem, hogy egyszeruen erzem, hogy sokat tudnek adni es megosztani, de neha magam maradok az elmenyekkel es azok szabadsagaval.
Szerintem az elmenyeinket meg kell osztanunk masokkal. Ez elemi kovetelmenye annak, hogy ujabb elmenyekkel gazdagodjunk es akarjunk gazdagodni ujabbakkal. Ez egyfajta visszacsatolas melyre szuksege van az embernek, hogy ujabb es ujabb terveket kovacsoljon es azokat megvalositsa.
Jarkaltam a vilagban, lattam, hallottam, megismertem tapasztaltam es annyi informacio aramlik felem, hogy egyszeruen erzem, hogy sokat tudnek adni es megosztani, de neha magam maradok az elmenyekkel es azok szabadsagaval.
Szerintem az elmenyeinket meg kell osztanunk masokkal. Ez elemi kovetelmenye annak, hogy ujabb elmenyekkel gazdagodjunk es akarjunk gazdagodni ujabbakkal. Ez egyfajta visszacsatolas melyre szuksege van az embernek, hogy ujabb es ujabb terveket kovacsoljon es azokat megvalositsa.
No es most jon a paradox. Neha volna kivel megosztani es megsem teszem. Mi ilyenkor a gond? Nem akarod megosztani, nem Vele akarod megosztani vaggy valami mas az ok. Talan jobban kellene ertekelni azt amink van, amit elertunk? Talan! Nem tudom. Jomagam azt vallom, hogy merjunk nagyok lenni es nagyot gondolni. Ha sikerul (neha) en ezt teszem. Talan az a gond, hogy tul nagyban latom a vilagot es a kis koztes lepeseket kihagyom, netan figyelmen kivul hagyom. Leven kutato, inkabb az otletek hive vagyok, mintsem a teljes kivitelezes. Szerintem az ujdonsag az otletben rejlik es nem a kivitelezesben. Ketsegtelen a kivitelezes is jelenthet kihivast, sot sok esetben tulszarnyalja az otletet. Netan tul eszmei lennek? Lehet.... Kepzeljunk csak bele. Egy picurkat konnyu megalmodni, netan meg a kivitelezes sem jar kulonosebb gonddal de felnevelni az az igazi kihivas.
Minap kaptam egy levelet. Nem erdekes kitol es mi volt benne, de ketsegtelenul egy nagyon fontos informaciot hordozott magaban. Mar reg vartam ezt a levelet es lam a varakozas meghozta a gyumolcset. Jott a level es benne egy targysor ami igencsak meglepett. Nem vartam ilyen valaszt es valljuk be, nagyon kecsegteto volt amit irtak benne, megis úgy dontottem, hogy tul keson jott. Eveket vartam erre a valaszra es megis nem tudtam mar neki orvendeni, sot.
Most eppen azon elmelkedem, így a felhok felett, hogy ennyit vartam ra, megjott vegre a valasz amire vartam es most meg mar teljesen ervenyet vesztette az egesz. Helyes ez így? Lehet ennyire sarkitani? Talan a valasz sem johetett hamarabb, ennyi idore volt szukseg, hogy ez a fajta valasz kialakuljon, de megis szamomra egy letunt dolog ma mar.
Vagyaink kialakulasa hosszu folyamat es akkor miert ne lehetne megvalositani oket meg ha hosszu ideg is tartanak. Valoszinunek tartom, hogy az ido ellenunk fordithajta a vagyainkat es megoli azokat. Elfogadjuk, hogy nem lehet megvalositani es egy ido mulva elfordulunk es ujabb elmenyeket keresunk es uj megvalositasok utan nezunk. Az az erzesem, hogy velem is ez tortent.
Eppen kineztem es valami csodalatos hegyeket latok, tetejuket ho lepi es maris arra gondolok, hogy milyen jo lesz az ev vegen egyutt sizni a barataimmal. No persze nem adjuk fel es megy tovabb az otleteles, hogy mi a jo es rossz es melyek a jo dontesek melyek nem. Az az erzesem, hogy az otthonrol hozottt utravalo pontosan erre eleg, hogy tudjunk kulonbseget tenni jo es rossz kozott es ennek megfeleloen cselekedni. Ezert kulonosen halas vagyok edesanyamnak aki evekig ezen munkalkodott tobb kevesebb sikerrel. Ami meg megoldasra var, az az, hogy talan neha helyezzem eloterbe azt amit erzek, mintsem amit gondolok. Kezdjek rajonni, hogy a vilag nem mindig irhato le egzakt rendszerekkel. Vannak benne ismeretlen foltok, vagy eppen lathatatlanok es ott mar nem ervenyesek a logikus gondolatok vagy ezen eszmerendszerek melyek eletunket vezerlik.
Igen, most mar lehet. No persze ezt a tegnap meg nem mondtam volna, habar ugy koran reggel megszallt egy elmondhatatlan nyugalom es mar nem voltam ideges. Tudtam, hogy mit fogok mondani, mit fogok gondolni, hogyan fogom eloadni. Es eloadtam. Es buszken allitom, hogy sikerrel. Angolul tartottam az eloadast de a biralok kerdeseire mar franciaul valaszoltam igy egeszen nemzetkozire sikerul a doktori vedesem. :-) Es igen, megvan. Nem volt konnyu es voltak nehez percek de az most mar csak a mult.
"Gondolkodom, hogy ezt megerthessem, de nehez dolog ez szemeimben" (Zsolt 73, 16)
3 Comments Posted by: Szilárd VAJDA Time: Saturday, November 08, 2008Az utobbi idoben eleg sok idot voltam elutazva es leven, hogy ilyenkor nem kell napi gondokkal foglalkoznia az embernek, mi mast is tehetne azonkivul, hogy Csaszari Palotat latogat Tokyo sziveben, hat mi mast is, mint gondolkodni. Igen, ezen nemes feladat muvelheto anelkul, hogy kulonosebb erofeszitesre adnank a fejunket. No persze meg annyit azert hozza kell tennem, hogy 10.000 km tavolsagban az embernek igencsak sok otlete tamad es igencsak nehez a tavolsaggal felvenni a versenyt.
Hianyzik a csalad, az emberek, a baratok, az ismerosok hisz ne feledjunk a Japan Szigetek messze vannak Europatol sot meg annal is messzebb Marosvasarhelytol. 14 eve nem elek otthon es jarom a vilagot es utazom a vilag kulonbozo reszeibe, megis sosem tudom feledni az otthont. Mindig ott van velem es megis hianyzik. Felhokarcolok es csodalatos kertek kozepen is mindig nosztalgiaval gondolok azokra a mar 30-40 eve felpitett tombhazakra ahol gyerekeskedtem, ahol minden szurke es sivar es keves benne a remeny de megis az a mienk. Az enyem, a tied es azoke akik benne laknak es probalnak kiutat talalni belole es meglatni az alagut vegen a fenyt.
No persze ez ugy hangzott, hogy mindenki aki Marosvasarhelyen el az nyomorult. Nem igy van. Ott is emberek elnek, bajokkal es oromokkel es banatokkal es mindazzal amivel az Elet jar.
De visszaterve a gondolkodas "feletebb nemes voltara" (lasd Kriza) probaltam megerti gy dolgot. Emberi viselkedesrol van szo elorebocsajtom. Miert viselkedunk igy es miert ilyenek a megnyilvanulasaink? Sokan vagyunk, sokfelek. Mindenikunk maskeppen latja a vilagot es annak reszeseit es mas a kommunikacios kezsegunk is es barmit mondanank ,azt mindenki maskeppen erti. Jovo heten eppen nekem is egy hasonlo dologrol kell meggyoznom egy bizottsagot, espedig arrol, hogy miert nehez az emberi kezirast felismerni. No de terjunk vissza a viselkedesre.
Sok embert ismerek, sok helyen megfordultam es sok mindent lattam es hallottam. ezalatt a nehany ev alatt. Probaltam es probalom szuntelen megerteni es felfogni a vilag torteneseit es ha valami nem tiszta akkor megprobalok tenni erte. Sajnos most nem tudok habar szeretnek. Szeretnem megerteni, hogy egyesek miert viselkednek igy vagy ugy. No persze ha meg azt is hozza teszem, hogy nem logikus akkor mar el is arultam magam. Espedig legjobb belatasom szerint nem igy kellene tortenjenek bizonyos dolgok es megis. No persze nem vagyunk egyszeru deduktiv rendszerek, emberek vagyunk, lelegzunk, gondolkodunk, erzunk, akarunk de akkor is. Sok mindent sikerult megoldanom az eletben, es ezt megsem sikerul. Miert? Nem tudom. Bevallom nagyon szeretnem megoldani de egyszeruen mar kifogytam a magyarazatokbol. Nincs tobb!
Igyekezetemben, megis talaltam valamit, ami segithet. Espedig ezt: " Gondolkodom, hogy ezt megerthessem, de nehez dolog ez szemeimben". Valaki segitsen megertenem, mert egyedul mar nem tudom. Van ra megoldas tudom de egyutt kell gondolkodnunk. Tudunk egyutt gondolkodni? Kepesek vagyunk ra? Akarunk egyutt gondolkodni? A valasz odaat van.
Hianyzik a csalad, az emberek, a baratok, az ismerosok hisz ne feledjunk a Japan Szigetek messze vannak Europatol sot meg annal is messzebb Marosvasarhelytol. 14 eve nem elek otthon es jarom a vilagot es utazom a vilag kulonbozo reszeibe, megis sosem tudom feledni az otthont. Mindig ott van velem es megis hianyzik. Felhokarcolok es csodalatos kertek kozepen is mindig nosztalgiaval gondolok azokra a mar 30-40 eve felpitett tombhazakra ahol gyerekeskedtem, ahol minden szurke es sivar es keves benne a remeny de megis az a mienk. Az enyem, a tied es azoke akik benne laknak es probalnak kiutat talalni belole es meglatni az alagut vegen a fenyt.
No persze ez ugy hangzott, hogy mindenki aki Marosvasarhelyen el az nyomorult. Nem igy van. Ott is emberek elnek, bajokkal es oromokkel es banatokkal es mindazzal amivel az Elet jar.
De visszaterve a gondolkodas "feletebb nemes voltara" (lasd Kriza) probaltam megerti gy dolgot. Emberi viselkedesrol van szo elorebocsajtom. Miert viselkedunk igy es miert ilyenek a megnyilvanulasaink? Sokan vagyunk, sokfelek. Mindenikunk maskeppen latja a vilagot es annak reszeseit es mas a kommunikacios kezsegunk is es barmit mondanank ,azt mindenki maskeppen erti. Jovo heten eppen nekem is egy hasonlo dologrol kell meggyoznom egy bizottsagot, espedig arrol, hogy miert nehez az emberi kezirast felismerni. No de terjunk vissza a viselkedesre.
Sok embert ismerek, sok helyen megfordultam es sok mindent lattam es hallottam. ezalatt a nehany ev alatt. Probaltam es probalom szuntelen megerteni es felfogni a vilag torteneseit es ha valami nem tiszta akkor megprobalok tenni erte. Sajnos most nem tudok habar szeretnek. Szeretnem megerteni, hogy egyesek miert viselkednek igy vagy ugy. No persze ha meg azt is hozza teszem, hogy nem logikus akkor mar el is arultam magam. Espedig legjobb belatasom szerint nem igy kellene tortenjenek bizonyos dolgok es megis. No persze nem vagyunk egyszeru deduktiv rendszerek, emberek vagyunk, lelegzunk, gondolkodunk, erzunk, akarunk de akkor is. Sok mindent sikerult megoldanom az eletben, es ezt megsem sikerul. Miert? Nem tudom. Bevallom nagyon szeretnem megoldani de egyszeruen mar kifogytam a magyarazatokbol. Nincs tobb!
Igyekezetemben, megis talaltam valamit, ami segithet. Espedig ezt: " Gondolkodom, hogy ezt megerthessem, de nehez dolog ez szemeimben". Valaki segitsen megertenem, mert egyedul mar nem tudom. Van ra megoldas tudom de egyutt kell gondolkodnunk. Tudunk egyutt gondolkodni? Kepesek vagyunk ra? Akarunk egyutt gondolkodni? A valasz odaat van.
Subscribe to:
Posts (Atom)
