Csodalatos elmenyben volt reszem a hetvegen. Nyari meleg es megsem a vizet valasztottam, hanem inkabb a hegyeket ha mar hegyeknek lehet nevezni Magyarorszag hegyeit, pl. a Matrat. Amikor az alfoldrol bevezetett az ut a dombok koze azt ereztem, hogy ez olyan jo, otthonias. Valami azt sugja nekem, hogy mi erdelyiek sosem tudjuk megtagadni a hegyeinket, akar csak Wass, akinek segelykialtasa "adjatok vissza a hegyeimet" ma is idoszeru. No persze nem revizionizmusrol almodozom, sot egyaltalan nem, de ez mindig idoszeru es szerintem erdelyi ember hegyek nelkul olyan, mint madar feszek nelkul. Ez nekunk letelemunk, eletunk szerves resze es marad is mindorokke.

Utunk elso szakaszaban Holloko varat illetve a hozza tartozo regi falut neztuk meg. Csodalatos mindketto es jo volt latni, hogy van meg erdekes es szep Magyarorszagon is, hiszen lassan a modern es az uj ugencsak megtelepszik itt is. Hagyomanyok igencsak elvetve habar nehany ismerosom felhivta a figyelmemet, hogy Budapesten igencsak sok a hagyomanyorzo csoport es sokan tancolnak nepitancot. Orommel hallom.

Ezutan roviddel, kovetkezett egy csodalatos hely. Bevallom tegnapig sosem hallottam rola de ma mar sokkal gazdagabbnak erzem magam. A hely: Matraverebely. Egy kis falu, melynek a vegen talalhato egy csodalatos templom es egy Maria kegyhely es egy forras es remete lakok a hegyoldalban es egy csodalatos park es egy csodalatos erdo. Valami elkepeszto.

Ha jobban megfigyeljuk, az evezredek soran az emberek a kultikus helyeiket igencsak kozponti helyre epitettek. Varakat oda ahol jol lehet oket vedelmezni (lasd Budai var, Deva vara, stb.), templomokat vagy egyeb mas kultikus helyeket oda ahol kozponti szerepet kaphat vagy valahova eldugott helyre ahol csak azok talalnak ra akik jo szandekkal mennek.

Protestans vagyok es nem mindig ertem, a katolikus dogmat (joggal, hisz oda komolyabban kellene vele foglalkozni, mint azt teszem en, laikus) de megis ez a hely valami kellemeset sugarzott. Nyugalmat es beket, szeretetet es fenyt. Nagy hatassal volt ram. Kevesen voltak igy egeszen erdekes kepeket tudtam kesziteni. A templom a Szent Istvan Bazilika utan a masodik legfontosabb templom Magyarorszagon, legalabb is ezt hallottam.


Mindenbol aradt a csend es a nyugalom. Nem volt zaj es stressz csak beke honolt minden agon es elarvult padon. A templom mellett talalhato egy kis kapolna ahol a Szuzanya szobrat illetve egy hozza esengot latni korulveve kis tablacskakkal, melyek halat rebegnek a Boldogasszonynak. Pillangok had tolti el a helyet, valami vonza oket. Mi lehet ez? Kut is van az udvaron, csoda tevo kut Szent Laszlo kiraly fakasztotta, mondja a legenda es a vandorok mindenike ma is vizet merit es energiat hus vizebol. A padok uresek es mindenhol csend honol csak a nap ragyog es arasztja a fenyt szerte a vilagba.

Jovet lefele a kegyhelytol, egy idos fekete ruhas neni allit meg es felhivja a figyelmemet, hogy a lent allo Krisztus szoborba milyen nagy tuskeket szurtak a Megvalto fejebe. Elgondolkodtato. Latszott, ahogy ez az idos neni teljes mertekben atelte az a fajdalmat. Hajlott hatu, idos neni volt de erzo es emberi lelek. Meg annyit mondott, hogy mindez a bunokert kellett csereben, melyet az emberek elkovettek Isten elott. Neha azon gondolkodom, hogy eleg volt ez az ember aldozat? Talan igen, talan nem?

2 Comments:

  1. zille said...
    Kedves Szilárd!
    Ajánlom figyelmedbe:http://verebely.hu/s.html és a http://hu.wikipedia.org/wiki/Alm%C3%A1sy_L%C3%A1szl%C3%B3
    oldalakat!

    Örülök, hogy ennyire megérintett a hely! Üdv: Kata
    zille said...
    1970. 04. 26.: A szentkúti templom Basilica Minor (kisebb bazilika) címet kapott VI. Pál pápától, amit Szabó Imre püspök hirdetett ki és amivel a következő kiváltságok jártak: augusztus 15, június 29, augusztus 2 és még egy tetszőleges napon nagybúcsú elnyerésének a lehetősége. A Szentszéket jelképező két kulcs ábrázolásának a joga a zászlón, pecséten, felszerelési tárgyakon. A Hiszekegy mondásának joga minden olyan hétköznapi misén, ahol zarándokcsoport gyűlik össze. Ezeken kívül meg lett erősítve a IX. Pius pápa által adott búcsú.

    Az okirat fordítása:

    VI. PÁL pápa
    az esemény örök emlékére.

    A magyar nemzet mekkora kivételes tiszteletet és ragaszkodást tanúsít a Boldogságos Istenanya iránt, kitűnik a neki szentelt számos templomból, melyek azokon a tájakon állnak, gyakran művésziek és dicső a nevük, az oda zarándoklók nagy száma miatt. Valóban ezek közé kell sorolnunk az Istennek szentelt Boldogságos Szűz Mária mennybeviteléről, a nép nyelvén Mátraverebély - Szentkútnak elnevezett szentegyházat. Amikor az esztergom érsekség Ordináriusa, a papjai és hívei kérését, és kívánságát tudtunkra adva azt kérte, hogy ez a szent templom emeltessék a kis bazilika rangjára, úgy találtuk, hogy ez a hívek javát szolgálná. Meghallgatva tehát ez ügyben az Istentiszteleti Kongrgációt, ezzel a levelünkkel, és apostoli hatalmunknál fogva a jelzett szentegyházat kis bazilika címével és rangjával ékesítjük s egyben reméljük, hogy a Boldogságos Szűz Máriához bizalommal menekülő keresztények megnyerik a várt segítséget és vigaszt. Megadjuk ugyanis a velejáró jogokat és kiváltságokat megőrizve mégis, ami a 1968. július 6-án kiadott "De titulo basilie minoris" határozat értelmében megőrizendő. Semmilyen ellenkező akadály nem merülhet fel. Úgy akarjuk pedig, hogy mindez amit kihirdettünk, szilárd és jogerős, és most és a jövőben is gyümölcsöző legyen.

    Kelt Róma, Szent Péternél, halászgyűrű alatt, pápaságunk hetedik évében.

Post a Comment