Minden ember eltavozasa megrendito, de azok akik fontosak szamodra, ezok eltavozasa mely nyomot hagy benned, es bennem is. A nagyszuleim es nagybatyam utan egyik legjobb baratomat vesztettem el nagyon fiatalon. Nem is tudtam rola, csak mikor hazakerultem az egyetemrol. Ez tortent sajnos egy masik kedves baratommal es szomszedommal is, aki egesz gyerekkoromon keresztul vegig kisert, es vedett, es vigyazott ram. Ha o nem lett volna, maskeppen is alakulhatott volna az eletem. Elmentek, de a szivemben es az emlekeimben orzom oket es elonyomre valljon, barmikor tudok rajuk gondolni es beszelni veluk. Meghataroztak az eletem egy bizonyos reszet, es ezert halas vagyok nekik, es leszek mindaddig mig elek.
Es most eltavozott egy ember aki iskolas eveim alatt tanitott arra, hogy mi az, hogy sport, mi az hogy munka, mi az, hogy becsulet, es mindig biztatott, hogy tanuljak! Buszke volt arra, hogy hova jutottam. Keves ember van ki igazan tud orulni masok sikerenek, es o mindig biztatot, hogy tedd, mert te ezzel szolgalod neped es nemzetedet. Szerette volna, ha itthon maradnek es erdelyi magyar gyerekeket tanithatnek, de megertette, hogy most mashol van ram szukseg. Kaptam tole pofont es leteremtest, de kaptam tole jo szot es elismerest is. Valahogy nala ez igy volt rendjen, es nem is lehetett maskeppen. Amolyan kozeput nem volt [...]
Mielott eljottem volna Marosvasarhelyrol, ketszer is talalkoztam vele. Ma is el bennem, ahogy egyutt vacsoraztunk 2015 utolso napjaiban, es regi emlekeket meselt a gimnaziumrol, es az egyetemrol Kolozsvaron. Orvendett az unokaknak, az eletnek es a munkanak. De mar a borral csak csinjan bant, mondta, hogy neki mar nem kell annyi. Eleg foglalt voltam azokban a napokban -keszulni kellett a nagy utra akar Korosi, de valami megis azt sugta, hogy nem utasithatom vissza a vacsora meghivasat, es csodalatos este volt. Meghitt, csaladias, nevetessel, jokedvvel, borral es finom etellel. A butorok meg gyerekkorom ota leteztek, de mi mar csak ilyenek vagyunk, mindenunkhoz ragaszkodunk. Nem dobunk ki semmit. Es mindezek mellett meg tanitott is nekem valamit azon az esten. Bevallotta, hogy annyi ev utan a munka mezejen, o is csak nem olyan regen tanulta, pedig ha valaki ismerte a szakmajat, o ismerte. Es megosztotta ezt ott velunk az asztalnal, es ugy bucsuztunk el, hogy majd Skype-on beszelunk.
Ugy hozta, hogy erre a beszelgetesre mar nem kerul(t) sor, de az a jo, hogy az ertekes embereket orokre magunkkal hordozzuk a szivunkban es az emlekeinkben, es halasak vagyunk nekik, mert az eletunk soran belejuk botlottunk, es igy vagy ugy hozzajarultak, hogy Emberre legyunk. Lehajtom a fejem es koszonom.
0 Comments:
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
