Bandukolok Budapest utcáin és látóm, hogy itt megérkezett maga a Kánaán. Hol? A plakátokon. Minden megy előre, a reformok, a gazdaság dübörög - elve egy nagy "kedvencem" szavaival, a nyugdíjak emelkedtek vagy fognak, rezsi csökkentés - amit minden számlára kötelesek felróni, hogy láthassa a magyar paraszt, hogy mi áldozatot hozott érte az ország "elitje", és persze ügybuzgón utáljuk a bevándorlókat, mert hát ha a plakát mondja, akkor annak úgy is kell lennie! Olyan ez mint a Szentírás!
És akkor emberekkel beszélgetve kitárul a valóság, ami homlok egyenest más! Hitelek, rosszul fizetett munkahelyek, kilátástalanság, dohány mutyi, kétes ingatlan üzletek és plakátok! Az a fura, hogy nem szól senki semmit, és ezek a plakátok kenyükre-kedvükre kéklenek mindenhol a magyar ugaron! A paradox, hogy minden kéken hirdett jólét ellenére az emigránsok nem akarnak itt maradni, hanem német földre igyekeznek, mert ott a valóságban is jól élnek nem csak a plakátok szerint.
Mi magyarok mar csak azt kell megtanulnunk, hogy hogyan élhetünk a plakátok szerint, mert akkor nekünk megadatik az Ígéret földje, nem mint Mózesnek!
0 Comments:
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
