Manapsag lepten nyomon bele botlunk. Az utcan, a munkahelyen, a lakasban, a csaladban, mindenhol. Csak ott van, es egyre jobban megveti a labat mindenhol. Resze lett az eletunknek. Es fura modon, annak ellenere, hogy melyen eliteljuk, egyre jobban teret engedunk neki, elunk vele, es mi tobb, kultivaljuk. Sok mufaja van, de most oszpontositsunk a verbalis agressziora mint jelensegre.
Ha valaki manapsag elolvas egy blog bejegyzest, egy statusz uzenetet, es a razudulo megyjegyzeseket, rogvest felfedez(het) nemi agresszio csirat. Minel hosszabb a szoveg vagy a megjegyzes, annal valoszinubb, hogy kinovi magat, elemeszti magat a tartalmat, es atveszi a hatalmat. Honnan ered? Elsosorban frusztracio okozza, de lehet egy tanult szocialis kepesseg, es nem utolso sorban az argumentacio hianya, vagy a szegenyes, limitalt kifejezes keszseg az, ami kivalthatja. Es mindennek melegagya az Internet, ahol nem kell szemelyesen vallalnunk a tetteinket, es mehet a szidas, ragalmazas, es a szavakkal valo utlegeles. Nincs felelosseg [...]
Valahogy nem vagyunk kepesek masokat megerteni, elfogadni, es sokszor ervek hianyaban verbalis agressziot alkalmazunk annak erdekben, hogy az u.n. szocsatabol nyertesen keruljunk ki. Talan nemi "lokalis" elegtetelt adhat - a mufaj kedveloinek, de nem csak az, hogy hosszu tavon karos, de serto is, es eltereli a vita, a megjegyzes, a hozzaszolas igazi tartalmat.
Leszokni rola? Nehezen. Ido, turelem, megfontoltsag, es akarat kell hozza. Orvossag nincs ra, de ha egy percet forditunk arra, hogy mit irunk le, mielott elkuldenenk, mar fel siker a gyogyulashoz.
0 Comments:
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
