Mar egy ideje foglalkoztat. Manapsag igencsak idoszeru, mert nem figyelunk egymasra, nagyon enkozpontu lett a Vilag es megis fontos, hogy van lehetoseg egy masodik eselyre vagy sem. Nagyon konnyu valamit elrontani es meg nehezebb ujra epiteni. Felegetni konnyu de epiteni, alkotni mar nem.
Sokat tunodtem a napokban ezen. Ugy erzem, hogy feledni nem lehet de megbocsajtani igen. Nem konnyu, nagyon nem az de megis teljesebbek vagyunk igy, nem de? Gondoljunk a tekozlo fiu esetere, aki elveri apja ra eso hagyatekat es mikor elfogy a penz megter es apja befogadja es oromunnep ragyogja be a hazat. Es a masik testver? O mit csinal? Dolgozik es haragszik az apjara amiert ujra befogadja a tekozlot. Altalaban jomagam is ezen ket ember kozott vivodom. Az apa nagysaga hatartalan "Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott." Minden szonak hatalmas a sulya de megis, neha nehez, nagyon nehez. Nehez feledni, nehez feldolgozni a serelmeket. Emberek vagyunk, sebezhetok ...
Az a velemenyem, hogy feledni nem szabad es nem kell de kell tudni bocsanatot gyakorolni. Isteni ajandek ez es kell vele elni. Meg kell tudni bocsajtani a Masiknak meg ha nehez is. No persze a megbocsajtas meg nem elegendo ahhoz, hogy a regi allapotokat visszaallitsuk, sot mar sosem lesz ugyanaz de talan meg lehet probalni.
Ps. A kep Edward Coley Burne-Jones munkajat dicseri es a cime: The tree of forgiveness (1882).
Sokat tunodtem a napokban ezen. Ugy erzem, hogy feledni nem lehet de megbocsajtani igen. Nem konnyu, nagyon nem az de megis teljesebbek vagyunk igy, nem de? Gondoljunk a tekozlo fiu esetere, aki elveri apja ra eso hagyatekat es mikor elfogy a penz megter es apja befogadja es oromunnep ragyogja be a hazat. Es a masik testver? O mit csinal? Dolgozik es haragszik az apjara amiert ujra befogadja a tekozlot. Altalaban jomagam is ezen ket ember kozott vivodom. Az apa nagysaga hatartalan "Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott." Minden szonak hatalmas a sulya de megis, neha nehez, nagyon nehez. Nehez feledni, nehez feldolgozni a serelmeket. Emberek vagyunk, sebezhetok ...
Az a velemenyem, hogy feledni nem szabad es nem kell de kell tudni bocsanatot gyakorolni. Isteni ajandek ez es kell vele elni. Meg kell tudni bocsajtani a Masiknak meg ha nehez is. No persze a megbocsajtas meg nem elegendo ahhoz, hogy a regi allapotokat visszaallitsuk, sot mar sosem lesz ugyanaz de talan meg lehet probalni.
Ps. A kep Edward Coley Burne-Jones munkajat dicseri es a cime: The tree of forgiveness (1882).
0 Comments:
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
