Magyaroknak magyarokrol


Nem konnyu ami ezutan kovetkezik, de valakinek le kell irnia. Ahogy irja Bill Bryson is "[I come from Des Moines.] Someone had to".

Jelen ev januar 1-tol eletbe lepett Magyarorszagon az 1993 evi LV. magyar allampolgarsagra vonatkozo torveny modositasai, miszerint minden magat magyarnak vallo szemely, -ha azt targyi bizonyitekokkal igazolni tudja-, folyamodhat magyar allampolgarsagert anelkul, hogy Magyarorszagon lakna es dolgozna. Kelet Europaban sem ujszeru az eset (lasd Romania esetet a Moldva Koztarsasagban elo romanokkal szemben), Nyugaton meg hasonlo a helyzet Spanyolorszag eseteben, amely sok Latin-Amerikai orszagban elonek biztositott mar spanyol allampolgarsagot. Europa szerte vannak ilyen torvenyek, melyek jogot biztositanak, hogy allampolgarsagi kerelemert forduljunk nemzeti identitas es hovatartozas alapjan.
Nekunk magyaroknak most erett meg a gondolat es jott el az ido, hogy mindez valosagga legyen. Ketsegtelen, jobboldali kormany kellett ehhez, a baloldal, ha nem egyeb de ideologiai szempontbol sem csinalta volna.

No persze probalkozas volt mar regebben is (lasd 2004 nepszavazast), de mint tudjuk, az csufosan elbukott. Es keletkezett a hatalmas tores magyar es magyar kozott, hataron innen es tul. Sok ember kapaszkodott ebben a lehetosegben, es sajnos az eredmeny azt mutatta, hogy rajuk (lasd hataron kivul elok) senkinek szuksege nincs, es ok sosem fognak tartozni valahova. Mindig is szamkivetettek lesznek es [talan] masodrangu polgarok olyan orszagokban, ahova a Sors vagy a Fentvalo, netan a tortenelem kenyszeritette oket.

Miert? Egy folottebb egyszeru kerdes, megis a magyarazat 100 ev. Igen, pontosan 100 ev, csak sokunkban mar megkoptak a szamok, masok fejeben be sem vesodtek. De hat ilyen a vilag. Ma ilyen, holnap olyan, es mi meg csak uszunk az arral es remenykedunk. Mast nem tehetunk. Keressuk a valaszt, de a valasz a nagyszuleinknel van, netan a dedszuleinknel, akik megertek, akik megeltek a mult szazadfordulot es a nagy haborukat, es a vele jaro fajdalmakat, szenvedest, ehezest, nyomort es igazsagtalansagokat. A valaszok naluk vannak es nem nalunk. Mi esetleg probaljuk tovabb adni oket, de a valaszok ott es akkor szulettek es nem itt es most.

A ket nagy haboru (1914-1918, 1939-45) utan Europa rajott, hogy ilyen tobbe nem fordulhat elo az oreg kontinensen -habar ennek ellenere megengedtek a Del-szlav valtsagot-, de mikor rajottek, mar tul keso volt, es egy foldarabolt, izzekre szakitott Europa kozott acsarkodott a Nyugat es Kelet es kozepen a sok-sok artatlan ember, akinek a feje folott tolvonasokkal dontottek egy tavoli orszagban. Nalunk [lasd Erdely es mas elszakadt teruletek (Vajdasag, Felvidek)] meg csak harangoztak es gyaszba oltozott a nemzet. Ok akkor tudtak es ereztek a miertekre a valaszt.

Es ma? Ma sincs mindenre valasz, de egy kis igazsag osztas tortent, es ennek orvendek. Sajnalom, hogy nagyszuleim es sokak nagyszulei nem erhettek meg ezt a pillanatot, mert elsonek oket illetne meg a jog, de remelem, hogy utodaik buszken viszik tovabb e felelosseg sulyat, es tesznek azert, hogy az eljovendo generaciok is tudjanak rola, hogy voltak miertek es sokukra meg ma sincs valasz.

Az erem masik oldala. Mit kezd egy kis orszag, mint Magyarorszag egy ekkora tomeggel? Mindenki papirt kap arrol, hogy magyar es nem csak a sziveben kell hordozza ezt a terhet, hanem buszken lobogtathajta "a pocsetes irast" is rola, de felkeszult teljes jogu polgaraiva is fogadni ezen ujdonsult polgarokat?

A velemenyem, hogy nem, es nem is lenne igazsagos, hogy egyik naprol a masikra minden joban-rosszban reszesuljenek olyanok, akik ezert fizikailag nem tettek semmit. Hasonlo a helyzet a szavazati joggal is, es itt van talan a legnagyobb dilemma. Ha allampolgar valaki, annak szavazati joga is kell legyen, igy alkotmanyos minden valamirevalo demokraciaban. De szerintem ezen emberek nagyresze sosem akar Magyarorszagra koltozni, ahogy azt felik a romaniai, magukat politikusoknak nevezok, es megis hasonlo jogot elvezzenek azzal aki az orszagban el, dolgozik, adozik es tolja a nemzet szekeret elore? Nem talalom meltanyosnak, de sajnos a 2/3 tobbseg nehany tollvonassal modosithat Alkotmanyt, es akkor egyertelmu, hogy nyertek nehany szazezer, netan millio szavazot. Ez pedig elkerulendo!

Ugy erzem, hogy a rendszervaltas ota, ez a magyar diplomacia legnagyobb sikere annak erdekeben, hogy a tortenelem igazsagtalansagait helyrehozzak, de nem szeretnem ha mindezt felaldoznak a szemelyes celok oltaran. Kivancsi vagyok lesznek eleg bolcsek hozza? ... Felo, hogy nem, de talan megis?!




2 Comments:

  1. Unknown said...
    A magyar állampolgárság megadása egy olyan lehetőség sok határon túli magyar számár, ami nem csak lelkileg vihet előre. Nem pont neked kell magyarázzam, hogy egy magyar személyivel mennyire másként kezelnek külföldön, mint egy románnal! Azonban a nehézségek és az igazi kérdések ez eufória elültével jelentkeznek majd, olyan egy év múlva.
    Sok ország megadja minden állampolgárának - függetlenül annak lakhelyétől -, hogy a helyhatósági választásokat leszámítva minden választáson és szavazáson részt vegyen. Így vannak ezzel a románok, szlovákok, horvátok, lengyelek és még számos más nemzet fiai, lányai. Persze egyik sem rendelkezik ilyen nagyszámú jelenlegi határon túl született nemzettárssal, mint mi. Ha mindenkit beleszámolunk, akkor a határon túl született magyarok kiteszik az anyaországban élők több mint 20%-át!
    Minden esetre egy kis igazság megszületett, csak élnünk kell vele.
    Szilárd VAJDA said...
    Nem a megadassal van a gondom, hanem az abbol szarmazo alkotmanyos jogokkal.

    Orvendek, hogy mindenki kerheti a magyar allampolgarsagot, es sokakkal ellentetben, akik teljes mertekig elutasitjak (sajnos kozuluk sok attelepult Erdelyi is van ...), jomagam csak azt nem tartom helyesnek, hogy szavazhasson valaki, akinek semmi "fizikai" koze nincs az orszaghoz.

    Talan lehetne valamikeppen kepviseltetni, az orszagon kivul elok hangjat es akaratat is, de ez nem lehetne donto! Nem lenne meltanyos egy az orszagban elovel, aki adot fizet, es aktivan megeli a "magyar valosagot".

Post a Comment