A politikai diszkurzus


Hat ha nalunk mas nincs is, diszkurzus az van. A gond, hogy csak az van. Elegge aktivan kovetem mindazt ami tortenik a roman es magyar politikai (had)szinteren es aggaszto amit tapasztalunk. Manapsag oda jutunk, hogy a politikusaink ugy beszelnek a nemzet elott, mintha a bolha piacon lennenenk. Se ember, sem Isten meg nem allitja oket es nehany szavazatert hajlandok olyan nyelvezetet hasznalni, ami egy kocsis szajabol is furan hangzana. Es miert?

A tarsadalom elvarasi szintje csokken es sajnos a politikusainknak nagymertekben hozzajarulnak ehhez a folyamathoz. Ahelyett, hogy peldat mutatnanak, ok is inkabb erre az egyszeru es ertektelen szintre igazitjak a kommunikaciojukat, mert hat "kell a szavazat". Es ezzel az egyszeru, haszontalan, ures beszeddel lehet tomegeket mozgatni. Erdekes modon mindez csak Europa keleti regioiban divat, a nyugati tarsadalmak nem ereszkednek le erre az igenytelen szintre.

Mi bezzeg oda jutunk, hogy hazugnak nevezzuk az elnokot, netan az elnok leciganyoz egy riportert, bortonnel fenyegetozunk, a politikusaink egymast mocskoljak fomusoridoben, vadolnak es frocsog beloluk a szenny, a primitivizmus es a neveletlenseg. Ezek allamferfiak (legalabb is azt hiszik magukrol), ezek pelda ertekuek kellene legyenek a teljes tarsadalomra, de amint latom ma sajnos ez a pelda.

Quo vadis Domine?

0 Comments:

Post a Comment