Az emigracio (folytatas)

Jogos vagy jogtalan a kivandorlas? Sokak szerint megfutamodas, masok meg igencsak elismerik az erofeszitest es az aldozatokat, amelyeket egy ilyen emigracio hozhat. Nem szabad feledni, hogy altalaban a modernkori emigracio is ugy tortenik, mint egykoron az europaiak erkeztek az Uj Vilagba. Nehany borond, nemi penz es sok remeny. Ez ma sem valtozott sokat. Otthon mindent fel kell adni, lakast, allast, baratokat es el kell koltozni egy mas vilagba, altalaban tobbe-kevesbe messze az otthontol, es helyt kell allni es be kell tudni illeszkedni ebbe a tarsadalomba, ami kinal lehetosegeket, de vannak elvarasai is. Lasd beszelni a nyelvet, fizetni az adokat es betartani az illeto orszag torvenyeit.

Oszinten, nagyon patetikus szerintem az a hozzaallas, hogy otthon kell maradni es helyt kell allni minden aron. Ketsegtelen Erdelyben egyre fogy a magyarsag es ha tetszik ha nem be kell vallani, hogy a magyar anyanyelvu politikusok nem sokat tesznek annak erdekeben, hogy a magyarsag otthon tudjon boldogulni. Lehet sikerul teljes merteku eletet elni otthon, de megtortenhet, hogy egy egesz eletet nyomorban es kilatastalansagban elunk le, majd talan csak azert, hogy elmondhassuk, hogy bezzeg en helyt alltam oseim foldjen. Erdekes tudni, hogy a magyar Nobel dijasok nagytobsege kulfoldon vagy mar kulfodi allampolgarkent jutott eme nevezetes dijhoz.

Fura, hogy gimnaziumi tanaraim nagyresze intett az emigraciotol, ma meg vigan vagy kevesbe vigan tengetik az eletuket Magyaroszagon. Nagyon szomoru, hogy ilyen tanari peldakat lat az ember. Szerintem senki ne adjon tanacsot masnak, hanem mindeki maga dontse el, hogy hol es hogyan el. Ha valakit erdekelnek a tanarok nevei, akkor kerem irjon egy levelet, es a valasz levelben benne is lesznek a nevek. Ma azert megkerdeznem oket, hogy hogy is van azzal az emigracioval, de gondolom lesutnek a fejuket, netan letagadnak, de ez legyen az o sajat keresztjuk.

Szerintem mindenki maga kell eldontse, hogy mit akar onmaganak es gyerekeinek jovoul. Van aki az otthonmaradast mas a kivandorlast valasztja. A fontos, hogy az egyen dontse el, o sajat maga es ne kulso hatasra cselekedjen. Wass es Marai sajnos kulso kenyszer hatasara kenyszerult emigracioba, de azt nem szabad feledni, hogy munkassaguk nagyreszet itt is fejtettek ki. Hasonlo az eset Mikes Kelemennel is akit kenyszeritettek politikai okok miatt. Eli Wiesel is hasonlo pelda es Einstein es a sor vegellathatatlan.

Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy mashol sincs kolbaszbol a kerites. Altalaban ott sokkal tobbet dolgoznak no persze sokkal busasabb fizetesert, de azzal vadolni valakit, hogy "bezzeg te elmentel, mi meg itt allunk es nyomorgunk" nem mukodik. Mindenkinek manapsag jogaban all a kivandorlas csak sokan felnek tole, masok nem beszelnek idegen nyelveket es nincsenek felkeszulve egy ily merteku kihivasra. Ezert sokkal inkabb magukat kellene vadolniuk es semmikeppen nem azokat akik megrobaltak es netan meg sikerult is.

(folytatas kovetkezik)

4 Comments:

  1. dr. Kovács Lehel István said...
    Kedves Szilárd, az utolsó három mondatoddal nem értek egyet. Most pont Buenos Airesből írok, ahol, mind annyi más helyen a nagyvilágban, volt alkalmam, vagy kerítettem alkalmat arra, hogy magyarokkal találkozzak. Ők olyan magyarok, akik politikai okokból vándoroltak ki, vagy trianon után, vagy a második világhaború után, vagy 56 után. Őket azért fogadták be mindenütt, mert rájöttek, hogy értelmiségiek, és csak hasznára válnak az országnak - lásd Nobel-díjasok. Nos, az értelmiségiek kivándorlásának az ideje lejárt. Ma az erdélyi magyarok közül már nem vándorolnak sokan ki, egy pár orvos vagy tanár, ha igen, de ők is inkább Magyarországra, és nem azért mert nem ismernek nyelveket - itt is látom, hogy nagyon könnyű egy nyelvet megtanulni, ha mindennap használja az ember -, hanem inkább azért, hogy éppen minden kötődést ne szakítsanak el Erdélytől. Ma sokkal inkább a "capsunar" vagy "spárgaszedő" kivándorlás a dívat, és erre nem az értelmiség megy, hanem az, aki otthon sem tudja megállni a helyét és kalandvágyból, vagy pont azért, mert másnak is sikerült ez, megy ki, otthon hagyva családot, gyereket mindenkit. Ez megvan mind a magyar, mind a román oldalon. Az értelmiség részéről pedig pont az a tendencia, hogy elkezdtek visszajönni Erdélybe az emberek. És reméljük, hogy ez is marad.
    Szilárd VAJDA said...
    Ketsegtelen, az a nagymerteku ertelmisegi emigracio amelyet Erdely es Magyarorszag megelt a haboru utan, illetve 56 utan Magyarorszag ma mar nem letezik. No persze ne feledjuk azt a hullamot ami a 90-es evek hoztak Magyaroszagnak, amikor is Magyarorszag nagymertekben elvonta az erdelyi ertelmiseg nagyreszet es ma is abbol taplalkozik.

    Ketsegtelen ma inkabb azok mennek akiket emlitettel, de azert legyunk realistak, mar jol elhelyezkedett kutatok, orvosok, tanarok nem mennek haza. Ezt el kell tudni fogadni. Barabasi A. L sem fog hazamenni annyi bizonyos, es meg sokan masok. Nehany fiatal, foleg Magyaroszagon doktoralt diak hazamegy, de mashonnan mar nem igazan. Bar en tevednek, de nem hiszem.

    Es van egy sanda gyanum, hogy ezutan meg tobb orvos es meg tobb tanar el fog menni, vagy ha nem is el de elhagyja a palyat.
    dr. Kovács Lehel István said...
    Én is találkoztam olyan magyarral, aki azt mondta, hogy ő francia, de például itt Argentínában, vagy máshol is, a magyarok inkább azt mondják, hogy magyarok. Olyan perui indiánnal is találkoztam, aki azt mondta, hogy ő indián. Ki mire büszke, azt mondja. Tőlem számos helyem megkérdezték, hogy honnan jöttem. Nem akarom soha azt mondani, hogy Romániából, Erdélyt sok helyen nem ismerik, pedig ez jó válasz lenne. Hazudni sem akarok soha, így mindig úgy térek ki ez a kérdés elől, hogy azt mondom magyar vagyok. Később persze, ha elmélyed a beszélgetés, akkor el kell hogy mondjam a romániás dolgot. Szerintem két fajta emigráns létezik, az első, aki saját akaratából vándorolt ki, és ez az eset áll fenn Amerika nagy részében. Aki idejőtt, az szabad választás útján jött ide (jó, nagy többségük - most nem értjük ide a politikai menekülteket), hasonlóan Dél-Amerikában is, vagy Ausztráliában is, vagy akár az is, aki saját akaratából vándorolt ki Párizsba. Nos, ezek az emberek azt mondják, hogy ők franciák, argentínek, kanadaiak, mexikóiak stb. Ez nem kultúra kérdése szerintem, hanem inkább büszkeség kérdése. Aki nem szabad akaratából vándorol ki, hanem mert kényszerítve van, lásd trianon, 56, de a kínaiak nagy része is, mert több gyereket akar, mint egy, vagy mert üldözi a párt, az büszkeségből is azt mondja Ausztráliában, hogy kínai és még azért sem tanul meg angolul. Mert neki is jár egy hely valahol a világon, ahol az akar lenni, ami ő valójában, és ha otthon nem lehet, akkor máshol próbálja megteremteni ezeket a feltételeket.
    dr. Kovács Lehel István said...
    Barabási, vagy a jól elhelyezkedett kutatók stb. szemszögéből ez jogos, és tényleg biztos nem fognak hazajönni. Én inkább Magyarországra értettem azt, hogy onnan telepednek vissza Erdélybe az emberek, és ha azok az idősebbek ezt nem is teszik meg, akik 1990-ben hagyták el Erdélyt és most köszönik szépen jól megélnek a magyarországi nyugdíjból, egész nap a Széchenyi-, vagy a Rudas-, vagy a Gellért-fürdőben ücsörögnek, azt lehet megfigyelni, hogy ezek gyerekei, akik már a nagy válságban nem igazán tudnak boldogulni, hazajönnek Erdélybe, és ha van ősi porta (még nem adták el), akkor inkább ott próbálkoznak lakni, dolgozni. Na, ezeket kellene felerősíteni, olyan programokat indítani Erdélyben vagy a Székelyföldön (apropó udmr), hogy ezeket az embereket támogassák gazdaságilag (pl. cégalapítás, telekvásárlás stb.), vagy miért ne, a Magyarországról hazajönni kívánó fiatalok számára elkülönített helyek legyenek az egyetemeken stb.

Post a Comment