Egy temetes margojara

Tudom, morbidnak tunhet, de ez is az eletunk resze. Irtozunk tole es tabukent kezeljuk, mert egyszeruen nem tudjuk megmagyarazni es meggatolni sem, de megis resze az eletunknek, ha akarjuk ha nem.

Egy nagyon kedves baratom edesanyja hagyott itt bennunket es ha nem is kozvetlenul de kozvetve erintett a dolog es igencsak elgondolkoztatott. Ilyenkor jovunk ra, hogy milyen torekenyek vagyunk es mig ma vagyunk holnap mar nem. Ketsegtelen, hogy erzelmi viszonyok fuznek halottainkhoz es ha nem is merjuk bevallani magunknak, titkon remeljuk, hogy netan feltamadnak, mint Lazar egykoron Jezus kialtasara (lasd Janos Evangelium). Nehezen tudjuk elengedni a hallottainkat, hisz beszelni akarunk veluk, veluk akarunk lenni es szeretnenk mindazt az idot bepotolni, ami mar elszaladt. De ilyenkor mar keso es sok emberben ott reked a buntudat. Nem kivanom senkinek, hogy igy eljen, ilyen tudattal.

Megjegyzes: Sajnos most ugy erzem, hogy nem tudom folytatni a jelen irast de talan egy napon sikerul visszaterni ra es tovabb folytatni.


0 Comments:

Post a Comment