Augusztus 19. Az egesz nemzet keszulodik az allamalapito Szent Istvan unnepsegekre. No persze a plebsz nagyresze nem is tudja, hogy mit unnepel, de jo, mert nem kell menni dolgozni es lehet sok helyen sort inni a Duna partjan. Es van air race meg tuzijatek. Mindenki megtalalja a maganak valo elfoglaltsagot. Sokan vagyunk, sokfelek... De most nem is errol, hanem egy nemzeti szimbolumrol szeretnek irni nehany gondolatot.

Erdelyi vagyok es sosem tagadtam es sosem fogom, mint azt teszik sokan akik itt elnek. A multat nem lehet letagadni es nem is kell. Es ha akarjak tudni, akkor arra is buszke vagyok, hogy anyanyelvi szinten beszelem a roman nyelvet.

Egy dolog, megis minden erdelyi magyart bosszant (elnezest kerek azoktol akiket nem), espedig az un. roman tulbuzgosag egyik jelkepe, a haromszinu trikolor. Mindenhova kiaggatjak unnepekkor es ez egyfajta visszatetszest valtott ki sokunkban. Mindig a tulfutottseget lattuk benne, a megalazast es sosem a hazafiassagot. Erdekes modon most Budapest utcain setalgattam es hasonlo dolgokat tapasztaltam. Az unnepre keszulve sokan kiakasztottak a magyar cimeres zaszlot es erdekes modon nem zavart, mert teljesen termeszetesnek veltem, hogy az unnep miatt aggatjak ki. Bevallom oszinten nem a szimbolumok tesznek valakive de talan egyeseket megerosit es ha jomagam nem is hasznalom oket, el tudom fogadni.

Rogvest elgondolkodtam es rajottem, hogy otthon a roman ajku kozosseg is nem azert teszi, mert bosszantani akarja a magyar kissebbseget, hanem azert, mert unnepelni akar es buszke nemzete zaszlajara. Megmosolyogtam a helyzetet es rajottem, hogy ezutan toleransabbnak kell lennem. Es igerem az leszek!

0 Comments:

Post a Comment